Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Summa (Részlet a Frivolitások és hitvallások című, készülő önéletrajzi műből. Kabdebó Lóránt magnetofon-felvételei alapján összeállította Tompa Mária)
gondolatok iránit bizalmatlan vagyok — a képeket minden érzékszervemmel élem át. Nem is egy barátom mondta, hogy pillanatonként szemem, füllem, szám, tapintásom, szaglásom és még mit tudom én, egyéb diszkrét és indiszkrét érzékszervem minden másodpercben mozgósítva van. Ezt a mozgósítási parancsot a képek előbb adják meg nékem, mint az irodalom. Nem véletlen, hogy műveim megírásához mindig szükségem van képi diMétőfcre. Közbén meg kell jegyeznem, hogy az irodai orphan a nagyköltők nagykölteményei — már előbb is tettem erre célzást — nagyon nem maradnak a sor végére. Ott is találni olyan verseket, képeket, rímeket, nyelvzenéket, melyek kielégítik az én összes érzékszervem állandó kívánságát arra, hogy állandóan foglalkoztassák őket. Több helyen olvastam magamról azt, hogy ki akarom fejezni a kifej eziheíellent. Hát valami igazság van benne, csak így megfogalmazva talán kicsit otromba. Az a sokszor elhangzott jellemzés pedig, hogy megpróbálom metaforáimmal és szóösszetételeimmel és mindenféle szintaktikus bukfenceimmel megközelíteni a valóságot, az nem is annyira a fogalmakra vonatkozik. Nem a fogalmakat igyekszem precízen visszaadni, mert ha fogalomról, értelmi dologról van szó, akkor — vagy matematika vagy semmi! Ez a sok metafora arra való, hogy a fákat, virágokat, ásványokat, csillagokat, érzelmeket és mindent, ami a valóságos természetben van, úgy ábrázoljam, hogy megközelítse a festészetet, a szob- r ászaiét. Ezen a szép, fétis és totem-képemen látható tehát Pihenés az Egyiptomi Menekülés közben. Szűz Mária végtelenül költői és vallásos szépségben szunnya- dozik, és ölében alszik a Kisjézus, miközben egy gyönyörű angyal, Caravaggio öröik modellje, pikáns leplekben háttal áll a nézőnek. Gyönyörű antik test (Caravaggio szerelmi természetéről mindjárt ejtek néhány szót), — az angyal hegedül és előtte ül az öreg, alázatos, vallóban szent Szent József, kottát tart nyitva, ebből olvassa az angyal azt a zeneművet, melyet ő játszik, nyilván altatónak Kisjézus iés Szűz Mária számára. Kottából hegedüli! Nahát akkor: zene, zene, zene! Ebben a Frivolitások és Hitvallások című ikonfesszió-gyűjtemónyem- ben persze meg kell említenem, hogy a zene milyen végtelen erővel hat rám és mindent elkövettem, gyermekkorom óta, hogy ne csak dilettáns lírdzáűás és ér- zeigés formájában foglalkozzam zenével, — mert ez olyan furcsa művészet, hogy egész tudománya van — .tehát a zenetudományt: összhangzattant és zenetörténetet is igyekeztem elsajátítani. (Megjegyzem, mert mulatságos. Szeretem az ilyen játékokat: zenéről beszélünk, ugye, és olaszul „menekülés” Egyiptomba, az „fuga" in Egiitto. Nos, lehet, hogy azon a kottán, amit a szerény szent József a llegmegbatóbb alázattal tart kinyitva az angyal hegedűje elé, azon is egy fúga van, — meg kellene nézni nagyítóval.) Említettem már a képzőművészetet, zenét. Nahát, rögtön eszembe jut (általában nekem mindig a legvégsőbb gondolati konzekvenciák jutnak eszembe legérzékibb benyomások alkalmával is), — miért gyönyörű ez a sok érzékletes kép, hang, különösképpen most ez a Ca- ravaggio-íestmény. Hát vajon, mi a szép? A Kant-féle definícióval: szép az, ami érdek nélkül tetszik, — nem megyünk 867
