Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek (Kemenes Géfin László: Fehérlófia második könyve, Balázs Attila: Világ, én ma felébredtem!, Újváry Sándor: "Magasfeszültség!")
Ez a számszerűség önmagában még nem nyújt számunkra elégséges támpontot, hiszen nem beszélhetünk a műben lineáris cselekmény vezetésről; nem tudhatjuk, valójában hol tart az eposz. Egyáltalán, cselekvésről sem nagyon beszélhetünk. Valamilyen egységesült múlt-jelen-jövő időmasszában történnek az itt-ott-meg- történt-megnemtörtént-megtörténhetetettvolna események-nemesemények. Érdekes akció-szövegek a Fehérlófia írásai, s ami különösen érdekessé teszi őket az, hogy ezeknek az akcióknak nincs vektoriálisan értelmezhető irányuk, tehát értelmileg nehezen megragadhatók, egyáltalán, megragadhatatlanok. önmozgató, mobil szövegek előállításával próbálkozik Kemenes Géfin, ahol nem is a nyelv mozgatja a szöveget, hanem a cselekmény (prózai jelleg), de ez a cselekmény csak a nyelvi érzékelte*és szintjén létezik/létezhet (lírai vonás). A dolgok így pontosan ott és úgy történnek, ahol és ahogyan — egyébként nem. A montreali költő a második könyvben hat művésznek állít emléket, illetve hátuk szellemisége előtt tiszteleg. Egyúttal, alcímként felhasznált nevükkel szövegeinek a velük való rokonságát jelöli. Pound, Borges, Bartók (két részt is megkap), Swift, Borroughs, Moholy-Nagy. Hogy Kassák nem szerepel e nyilvánvalóan reprezentatív, s a költő mostani állapotát reprezentálni kívánó névsorban, jelzi, hogy ez a költészet Kassákot sem kívánja már mértékül önmaga elé állítani; avagy el szeretné kerülni a kassáki avant- garde csábításait és zsákutcáit? A figyelmes olvasó időnként meghökkentő, ars poetica-szerűen konzervatív megfogalmazásokkal, kitételekkel is találkozik e remek, velejéig szabad és modern könyv lapjain. Kettőt emelnék most ki, a szemléltetés kedvéért: Ostoba az, aki a múlt ellen épít Az újat jelentősét mindig oltsd ősi gyökérbe Melyet elkülönítettél a pusztán túlélőtől... Jöjj jel Mimézistől-Mentes Szabad-Szerkezet mert a Látomás lila burkában akarunk ismét otthon lenni és mozgásban akarjuk jlátni-tudni-érezni magunkat a világban ... Bár külön könyvek, a Fehérlófia és a Fehérlófia második könyve, az igazán érdekes az lesz, amikor a teljes eposzt vizsgálhatjuk a maga bezárult, szigorú rendszerében. A két idézet is bizonyítja: a montreali költő koncepciózusán építkezik — nem zárkózva el a korunk művészetét újabban jellemző „rendszerezett eklektikától’’ sem; eposza az eddig elkészült részekből megítélhetően jellemző és jelentős dokumentuma lesz a nyolcvanas évek magyar nyelvű költészetének. BALÁZS ATTILA: VILÁG, ÉN MA FELÉBREDTEM! (Fórum Könyvkiadó, Üjvidék) Vannak írói művek, melyek minden részletszépségük ellenére is műhelymunkák, a jelentős alkotásokhoz készült etűdök maradnak. Az igazság kedvéért tegyük azért hozzá, hogy nem csökkent értékű művekről beszélünk, hanem olyanokról, melyek önmagukban is létező, működő szövegek, de gyakran allúziós rétegük válik a legfőbb üzenethordozójukká: vissza- illetve, előrekapcsolódnak az „anyaműhöz”. 860
