Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek (Kemenes Géfin László: Fehérlófia második könyve, Balázs Attila: Világ, én ma felébredtem!, Újváry Sándor: "Magasfeszültség!")
Külföldi magyar könyvek KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ: FEHÉRLÓFIA MÁSODIK KÖNYVE (Arkánum kiadás, Washington—New York—Montreál, 1981) Napjainkig, ha a nyugati magyar avantgarde-ról ejtettünk szót, a fogalmat azonosítottuk a Magyar Műhely párizsi folyóirattal és a köréje csoportosuló szerzőkkel. S ez rendjén ás volt talán. A folyóirat, mely vállaltan avantgarde programmal szerkesztődbe és jelenik meg, biztosítani tudta a különféle irányultságú és törekvésű szerzők békés egymás mellett létezését, fejlődését. Ettől az iránytól — mely elsősorban nyelvkritikus és vizuális törekvésekkel jellemezhető — csak úgy lehetett elválni, ha új, formáltságában és szellemiségében más folyóirattal jelentkezik valamelyik csoport. Nos, ez pár éve, az Arkánum című folyóirat létrehozásával megtörtént. Alapító tagjai András Sándor, Balkucz József, Kemenes Géfin László és Vitéz György voltak. Az ő verseszményük közelebb áll a klasszikus avantgarde-hoz, annak megújításával kísérleteznek, pontosabban megújíthatóságának a problematikáját emelik poétikai szintre, ill. teszik poétikai gesztussá. Ugyanakkor merítenek a kortárs, elsősorban amerikai szöveglétrehozók eredményeiből is, de például Pound — éppen Kemenes Géfin fordította ragyogóan a Cantókat — is szellemi őseik közé sorakoztatható. Ami végképp elkülöníti őket a Magyar Műhely alkotóitól s legtöbb szerzőjétől, hogy az arkánumosok vállalják a társadalmi-politikai véleménynyilvánítás lehetőségét és felelősségét is, nem hárítják el maguktól sem a politikai, sem az esztétikai vitákat. Vállaltan politikusok, sőt, kritikusak kívánnak lenni. Kemenes Géfin László, Montreálban élő költő az arkánumosok egyik meghatározó személyisége. Professzor és költő — e két meghatározottság Ginsberggel ro- konítja. Indulatainak, szókimondásának lendülete, határtalansága is. Ezek az adottságok akár elégségeseik is lehetnének a jó, eredeti költészethez. Ö ennél láthatóan többet akar: nagy költészetet szándékozik létrehozni. S a nagy költészethez manapság (is!) rendszer szükségeltetik. Kemenes Géfin 1966-ban jelentette meg első könyvét, a Jégvirágot. Az azóta eltelt másfél évtizedben költészete lényegében teljesen átformálódott. Messzebb került a Magyarországon is uralkodó és divatozó költői megformálásoktól, munkái mindinkább a szövegirodalom határait kezdték el tapogatni, azaz, háttérbe szorult költészetének a versjellege. Ezra Pound fordítása (megjelent 1975, Párizs, Magyar Műhely kiadás) mindenképpen vízválasztó eddigi munkásságában. Kissé vulgarizálva: Kemenes Géfinnek létezik egy „precantók” és egy „postcantók” korszaka. 1975 után a Fehérlófia eposz megírásával foglalkozik. Az első könyv 1978-ban Torontóban lát napvilágot, tizenkét részt (éneket, fejezetet, versezetet, felvonást?) tartalmaz. A második könyv 1981-ben jelent meg, a harmadik nyomdai munkálatai éppen folynak — ha a recenzens jóléritesültsége igazságelemeket tartalmaz —, a negyediken még dolgozik a szerző. Az eddig megjelent két rész(könyv) már sejteti a vállalkozás monumentalitását. A második Fehérló-könyv az eposz XXIV. részéig (énekéig stb.) jut el. 859
