Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Bertalan Lajos: Vers és próza Burgenlandból (Günter Unger: Schreibfüchte, Helmut Stefan Milletich: Dorfmeister)
BERTALAN LAJOS Vers és próza Burgenlandból GÜNTER UNGER: SCHREIBFRUCHTE ÉS HELMUT STEFAN MILLETICH: DORFMEISTER C. MÜVEIRŐL A hozzánk legközelibb osztrák tartomány irodalmi, művészeti életéről, még csak vázlatosan s két kötet kapcsán sem lehet szólni a kismartoni Rötzer kiadó szerepének említése nélkül. Rötzer műhelyében készül immár több mint egy évtizede a tekintélyes Pannónia című, német nyelvű, közös magyar és osztrák szerkesztésű irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat, alcíme, szerkesztési elvei és gyakorlata szerint „az európai együttműködés magazinja”, Rötzeré'k jelentették meg sorra a Fertő menti osztrák tájról, Burgenland más vidékeiről is a néprajzi, tudományos igényű kiadványok, útirajzok egész sorát, köztük Sebestyén György remek Burgenland- köinyvét Gottfried Kundt kitűnő tójfestményeivel, s ugyancsak ez a kiadó indított sorozatot a tartomány fiatal íróinak első, vagy kísérleti művei számára. S természetesen Rötzer adja ki az ugyancsak jónevű Wortmühle (Szómalom) című irodalmi folyóiratot. Günter Unger ennek a folyóiratnak a szerkesztője, az Osztrák Rádió burgenlandi stúdiója irodalmi rovatának vezetője, hangjátékok, elbeszélések, versek és más műfajú írások szerzője Schreibfrüchte (Az írás gyümölcsei) című kötetével is a Rötzer kiadónál indult, A most negyvenes Unger (1941-ben Kismartonban született) a bécsi egyetemen filozófiát és történelmet, valamint germanisztikát tanult, s odahaza a tartományi rádió munkatársaként már 1967-ben irodalmi rovatvezető. Hang- játékaival és riportjaival, interjúival hívta fel magára először a figyelmet, majd Leben aus zweiter Hand (Másodkézből élni) címmel novelláival, Malwine címmel hangjátékaival jelentkezett. Verseinek, az „írás gyümölcseinek” egyik méltatója a prózakötet csábító cím- ihletésére ugyancsak a „másodkézből verset írni” alcímet adná azzal az indoklással, hogy Unger úgyszólván minden második versében idéz valakit (régi filozófusokat, mai politikusokat, írókat), ezeket az idézeteket szembesíti saját gondolataival. Az ötletnek csak abból a szempontból van (gondolatindító) létjogosultsága a versek megítélésében, hogy ez a rendkívül szuggesztív és egyúttal érzékeny költői én hogyan küzdi le az őt ért hatásokat, hogyan folytat párbeszédet más szellemi áramlatok képviselőivel, hogyan szállítja le a közvetlenség, a köznapiság szintjére a felröppentett divatos „igéket”. Nem is tudná magát és szülőföldjét megtagadni. Bárhol jár, bárhonnét hozza impresszióit, „a pillanat cövekéről önmagát eloldva” mindig visszatalál övéihez. Námetlövőn (Deutschsohützenben) a római villák látványa merül fel, a szőlőhegyen a szorgos vincellérek, a domboldalon jegenyesor, egy másik faluképe „a tetők párkányzatára hajló holdittas platánkoronák” látványát idézi Chagall ügető lovaival fenn az égen. Ennek a költői világnak a színhelye természetesen a Fertő tó nádasaitól a Németújvár körüli lankákig az a föld, ahol magyarok, németek, horvátok, szlovének sorsa fonódott össze hosszú évszázadok viharaiban. Poézisének forrásvidéke a verstöredékekben föllelhető precíz helyleírás alapján pontosan kirajzolható, persze átvitt értelemben, konkrét helynévjelölés nélkül, s ez nem más, mint számára, költészete számára a „világ közepe” Burgenland. A látszat ellenére nem tájlíra az övé, mégcsak fő erőssége sem ez, hanem a tájba szőtt életérzés, amit felfogása és eszköztárának tanúsága szerint a „köznapi 857
