Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Szelestey László: Pályám emlékezete. Beszélgetés a 75 éves Bartha László festőművésszel
tem, Weöres Sanyihoz, Innen hívtak be a Sanyival együtt katonának Szálasiék. öt rögtön kiszuperálták, de engem bevettek. Nem sokáig vitézkedtem. Futottunk állandóan, mint a nyulak. Nem volt légvédelmünk, folyton géppuskáztak bennünk. — 1946—48-ig Bartha László francia ösztöndíjasként Párizsban él. Hogyan hatottak egy magyar festőre az itt töltött évek? — Rendkívül felszabadítólag. Nagy fellendülés kezdődött akkor Párizsban. Hirtelen minden megújult. Főként a színházi élet és a képzőművészet. Sartre darabjait ekkor adták elő, csodálatos kiállítások nyíltak. Picasso, Braque, Derain, Dufy, Matisse képeit láthattam eredetiben, amiket mindig úgy csodáltam reprodukciókból. Ezekben az években volt az École de Paris második fénykora. Olyan nyitottságot, szabad szellemet tapasztaltam kint, amihez fogható nálunk soha nem létezett. Ott mindenki örült a másik sikerének. De az igazi meglepetés az volt számomra, milyen hallatlanul színes is a világ festészete. Sokkal, de sokkal színesebb, mint a miénk. Párizsból nézve, úgy tűnt, valami furcsa szomorúság lengi át a magyar festészetet. Ott jöttem rá, hogy tulajdonképpen minden festészetnek megvan a karakteres profilja, de az csak egy bizonyos nézőpontból válik felismerhetővé. A magyar festészet Magyarországról nézve a legjobb, a francia Párizsból. — Hazajőve viszont kemény megpróbáltatások vártak egy szabadabb szellemet képviselő emberre, művészre .. . — Finoman fogalmazva, az én képességeim más irányúak voltak. Ennek köszönhetően aztán az abszolút taccsvonalra kerültem. A pályamódosítás az én esetemben tíz évig tartott. De ennek a kitérőnek is megvolt a haszna. Egyrészt elméletben állandóan dolgoztam. Elképzeltem, mit hogyan oldanék meg, ha erre lenne lehetőségem. Másrészt kis képeket azért ezekben az években is csináltam. Akkor szerettem meg a kis méreteket. Hogy mi milyen méretbe kívánkozik, erre nincs szabály. Ezt mindenki érzi magában. Nagyon kevesen vannak, akik tévednek. A fiatalok a nagy méretek felé szoktak tévedni, az öregek inkább a kis méreteket kedvelik. Azelőtt én is mindig nagy képeket festettem. A taccsvonalra kerülve azonban rájöttem, a minőség független a méretektől. Egy tenyérnyi kép, többet érhet 852
