Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Szelestey László: Pályám emlékezete. Beszélgetés a 75 éves Bartha László festőművésszel
tűnik, az ázsiója kezd növekedni!), teoretikusként annál kiválóbb. Kitűnő könyvei vannak és sok-sok tehetség kibontakozását segítette. De visszatérve Benkhardra, ő akkoriban alapított művésztelepet Miskolcon. Ennek a városnak azokban az években még gyönyörű környezete volt. Ott, ahol ma az egyetem van, egy óriási, csodálatos ligetes rét terült el. Gulyák legeltek rajt. Húszan-harmincan dolgoztunk itt együtt: kint a szabadban, plain airben. Sokkal szabadabban festhettünk, mint a főiskolán, s olyan dolgokat sajátíthattunk el, amikre a tanév során nem volt mód. Nagy lelkesedéssel jártunk tájképezni. Ha valahol egy fa ferdébben állt, akár 10 kilométert is gyalogoltunk, hogy közvetlen közelről, helyben festhessük le. Mi néhányan — engedéllyel — a főiskola kezdete után is ottmaradtunk Miskolcon. Csak november végén mentünk vissza a főiskolára. — Mit jelentett Benkhard tanársegédjének lenni? — Nem sokat. Én nem korrigáltam, inkább csak adminisztratív dolgokat csináltam. összeszedtem például az indexeket. Egy időben névsort is kellett olvasni. De Benkhard ezt megszüntette, mondván, aki nem akar bejárni, azt nem lehet kötelezni. Ha valakinek nem ment a munka, kimehetett sétálni a ligetbe. A tanársegédi teendőim közé tartozott a modellek felvétele, beállításuk is. Sok munkával nem járt ez a funkció, de mégis rangot jelentett, s ami nem volt utolsó, külön műtermet is. — A főiskola után fedezte fel magának Bartha László Tihanyt. De akkor még nem a Balatont, hanem a kies, vad vidéket, az ott élő embereket. — Tihanynak akkor nagy varázsa volt. Harminc—negyven festő is dolgozott itt. Nekem egy jó műtermet is sikerült szerezni. Az apátság tulajdonában volt egy öreg vendéglő, összebarátkoztam a vendéglőssel, aki kiadta nekem. Hosszú évekig béreltem. Egyetlen napra kellett csak átadni, ősszel, a szüreti bál alkalmával. De ennek is megvolt az előnye, utána — évente egyszer — kitakarították. Közben én kikerültem Rómába, de olyan lelkes tihanyi voltam, hogy nyáron visszajöttem ide. 850
