Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)
egészen addig, míg ki nem csavarják kezéből a fegyvert, vagy amíg felsőbb parancsot nem kap annak letételére!... 1944. október 15. után valószínűleg már senkit sem ért. Sem a német SS-egyen- ruhában feszítő Grassyt, sem a Szálasit lelkesen szolgáló Beregfyt; de aligha érti az „ellenséggel cimboráié” Kiss Jánost vagy akár a fronton átszökött „dezertőr” Dálnoki Miklós Bélát, s azokat, akik „kormányzóhűségből” képesek lennének harcolni az „istentelen orosz bolsevisták” oldalán. Öt alighanem megbénítja a „legfelsőbb Hadúr” és a „nagy szövetséges” ellentéte: a gondolkodó gép nem tud öntevékenyen, felelősséget szívesen vállalva cselekedni. Most már csak szemléli az eseményeket. További sorsát így mondja el ő maga 1947-ben, a Katonapolitikai Osztályon: „1944 november végéig magánemberként éltem Budapesten, amikor a feleségem súlyos beteg lett, nem akarván az ostromot vele Budapesten tölteni, fokozatosan kitelepültem Ausztriába, majd Bajorországba kerültem, ahol 1945 május 1-vel amerikai fogságba kerültem Eichendonf községben.” Felesége haláláról a regensbur- gi fogolytáborban értesül; később Münchenben él, az amerikaiak békén hagyják, nem szerepel a háborús bűnösök listáján. 1946 októberében úgy dönt, hogy hazatér. Dálnoki Veress ezeket írja az elhatározásáról: „Nemes jellemét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a kommunisták a háború után a hadsereg tisztikarának .felszámolását’ megkezdték, és azokat, akiknek semmi más bűnük nem volt, mint hogy katonák voltak, egyre-másra akasztották, nem bírta elviselni, hogy ne álljon ki mellettük. .Addig, amíg tisztjeimet miattam 'kivégzik, nem maradhatok tétlenül, védelmükre hazamegyeik és vállalom a felelősséget azért, ami történt’.” Igen, ez a Jány-legenda, amely az önkéntes hazajövetel tényére épült. 1946 végén Magyarországon koalíciós rendszer van, a honvédelmi miniszter a kisgazdapárti Bartha Albert, az új hadseregben zömmel még régi tisztek szolgálnak, köztük doni veteránok is — nemcsak a kommunista Pórffy, Görgényi Dániel — szép számmal. Dálnoki Veress utalása a kommunisták irányította „felszámolásra” annyiból érthető, hogy a rendőri és katonai vizsgáló szerveknél valóban az MKP befolyása a döntő. De valójában leszámolás folyik és nem felszámolás. A háború nagy és kis bűnöseit tartóztatják le, veszik át amerikai és más katonai hatóságoktól, szűrik ki az átmeneti táborokban. Azokat, akik közvetlenül felelősök a háborúért, akik segítették Szálasi hatalomátvételét, akik deportáltattak és deportáltak, s akik gyilkoltatták és gyilkolták a megszállt területek lakosságát, a zsidó civileket és munkaszolgálatosokat, elfogott ellenállókat és saját bajtársaikat. A körülmények — feszült légkör, az eljárások tömeges volta, a bizonyítás nehézségei, de érdekek és kapcsolatok rendszere, személyes indulatok is — tették, hogy ártatlanok is szenvedhettek, miközben igazi bűnösök elkerülték a felelősségrevonást; s voltak aránytalanul kicsiny vagy épp nagy büntetések is. A szerb származású No- vakovics Béla altábornagy, aki vesztére lett 1941-ben a bácskai katonai közigazgatás — egyébként igen emberséges — vezetője, együtt bűnhődött az újvidéki gyilkosokkal, Grassy és Bayer-Bajor tábornokkal. A doni hadsereg vezérkari főnöke, sokak szerint Jány „rossz szelleme”, Kovács altábornagy — Grassy és Bayer 1919-es „júniusi bajtársa” — pedig autókat szerel az osztrák Wöcklaburgban, amikor parancsnoka a népbíróság elé áll, és esze ágában sincs, hogy osztozzék vele a felelősségben. A hatalomért folyó nyílt és titkos politikai harcba természetesen beszállnak vagy besodródnak horthysta vagy éppenséggel náci érzelmű tisztek is; az elbocsátottak többsége rendszerváltozástól, de főként a kommunisták bukásától várja reakti- válásának lehetőségét. Közülük sokan kerülnek az Államvédelmi Osztály vagy a Katonapolitika celláiba. Dálnoki Veress is kényszerű vendége lesz majd 1947 januárjában az egykori tanítványnak, Pálffy Györgynek — 1929-től 1931-ig harcászatra és hadtörténetre oktatta a Ludovikán —, de ő sem úgy kerül a Katonapolitikai Osztályra, mint a 2. hadsereg hadosztályparancsnoka. Amikor Jány hazatér, hogy „helyette is vállalja a felelősséget”, ő még a honvédség igazolt nyugdíjasa; sőt, elien843
