Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
daport "vásárolni, vevő nélkül állít magában a fakó, malátakávészin köpenyes szatócs. — Majd ő is abbahagyja nemsokára. Nyugdíjba megy — mondta Kerék Lajos. — Nem tudom, marad-e a bolt? iA házához tartozik, azt tesz vele, amit ákar. — De lesz-e, aki idejönne? — jegyzem le jellemzőnek. Majdnem rádönt bennünket a terepjáróra az erős márciusi szél, a marhákig nincs időnk átmelegedni, a téliesített karámban sem, még a nagy csarnok is hideg. Amott hízóbilk'ák, emitt vemhes tehenek a magyartarka fajtából. Tulipán fedeztetve 1981 február 14. Egy mellékhelyiségben anyjuktól hamar elválasztott kdsbeccék. Árva jószágok fekszenek ibunkós térdünkön, s olyan nehezen tartja nyakuk a fejüket, mint azok az ízelt, rugós fajátékok, melyek gombnyomásra összerogynak, elengedésre kiegyenesednek. Fejük bóklászik előttünk, fülüket megbillentik, pislognak. — Meddig szopnak? — Egy-fcét napig. — Meddig marad a tej szösz-tej ? — Az meg micsoda? — néznek mám, Veszprém megyeire a vasiak, akik a a milyen helyet miilent mondanak, az alja helyett allát, most meg a szösz-tej helyett flröoos-tejet, a szoptatós tdhén tájét. — Néhány nap múlva visszanyeri rendes állapotát. — 1980-íban egy tehén majdnem négy ezer litert adott, 47i6-ot fejünk — mondta az elnök. — A magtalanokat vágóiba visszük. 487 vágómarhát értékesítettünk, '2390 mázsa húst. Sók idő telt el Kerék Lajos következő mondatáig. — A járműjavítóban nem keresnek annyit, mint az állatgondozók. A szerelők havonta hámom és félezret visznek haza, az állatgondozók négy ezren felül. Megérdemlik. — Elhiszem — ennyit mondtam, de Uiraságodnak se kell írnom, ibár ez még nehezebb, mint a rideg pásztorélet, nem szól itt a furulya s madár. — Van 35 traktorunk, 5 arató-cséplőgép, 4 önjáró mindenes, 6 nagy, 5 kisebb autó. Óriás műhelyben végzik a javításokat. A szabadban telelő masinák sorra idejutnák. A tető alatt picinynek tűnnek a mesterek a szétszedett gépek között, s arra gondolok, micsoda hatalmas ember volt a kovács, a laikatos odújában. Három és félezret keresnek. Ebből következtetheti Uraságod, mórt szükségesek a háztáji gazdaságok. Ennyiből iPesten megélni lehetetlen. A galbowaszárítaban mégi álom legyint meg, hogy a jószagú új búzába, a meleg halomba feküdhessek. Itt az egyik oldalon a takarmánybúza, a másikon a (morzsolt kukorica hideg orma. Majd összedarálják, a tápszerrel megkeverik, a zsákoló legények teherautóra rakják. Most éppen szünetben fesztelenül tré- cselnek az elnök előtt. — Hol vannak a lovak? — Csák néhány pár van, azok 'is .otthon, a kocsisok istállójában. S áhogy a szövetkezeti beszámolót olvasom, a lovakról egy szót sem találok. Én a legények triécselését mostanra elfelejtettem, mert nem jegyeztem föl, mint az előbbi adatokat, s most lírás .közben a közgyűlés számadására hagyatkozom, figyelje úgy a Tekintetes Űr, mintha a hetyeiek egyenest Ura9ágódnak mondanák, érezheti, nem hergeli őket fennkölt dicsekvés, több a megállapítás a magyarázkodásnál. Átfogalmazni, magyarázkodni nincsen íkedvem, mert fáj a gyomrom, bár fekélyes kínjaim nélkül is szükségtelen lehetne. Csak azt a büdös dohányzást tudnám abbahagyni! „Termelőszövetkezetünk fokozatos fejlődésének, az elmúlt év szorgalmas munkájának köszönhetjük, hogy a szövetkezeti mozgalom kibontakozása óta 808
