Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

dókat beszántják, a szántóföld mennyivel megnövekszik. Kevesebbel ezeknél a kerteknél. Talán majd a megnőtt akácok adhatnak valami hasznot. Űj gyümölcsfákat nem látok. (Nincs annyi ideje ennek a falunak, hogy a fák teremjenek, még a gyorsan növőknél is előbb kiürül, eltékozládik? Vajon ül-e majd valaki a „százéves vén diófa árnyában?”

Kellene! Mert ha nem, újra egy újszerű pazarlásba kezdünk, a lovak, a gazdasági épületek és eszközök után. S ha az elképzelt faluk, félvárosi nagyközségek mögött csatamezőre emlékeztető világ marad, kitéve a hollók és hullarab- lófc nappali cserkészésednek? Egyik falu bővül, s a másik, mint a szeméttelep, ahonnan mindenki elviihet valamit, ha mást nem, hát egy talicskakereket, mert éppen nem kapható sehol. Biztosan tudom, nem szükségszerű az új elképzelések hátterében a javak elfelejtett pusztulása.

Városaink peremén hússzor kapált és öntözött melegágyak. Az ötszázöles telek ára 300 ezer forint; 600 forint egy négyszögöl. Az öregember kertje, a Duna fölötti löszdomlbon, a folyó Paks környéki szép látképével, 300 méterre az állomástól, bár autóval megközelíthetetlenül, ölenként három forintért kelhetne el, de a kutyának se kell. 1100 öl 3300 forintért Pakson, 500 öl 300 ezer forintért a budai Máriaremetén. Az egyik hihetetlenül olcsó, a másik hihetetlenül drága még akkor is, ha összeszámolunk minden hátrányt és előnyt. Mintha a kerteknek nem lenne magukban való értékük, .s nincs azoknak az embereknek sem, akik a kertekért áldoznak időt és erőt. A kerteknek csak fekvésük és távolságuk van a vásárlók gondolkozásában.

Egyfelől a kövek közül szabadulni akaró ember kihasznált és értékesülő vágyai, másfelől a forgalomból kiesett tájak, falvak, emberek, kertjeik, házaik cőkmókjaival. Nem vagyunk a pazarlásra méretezve, hiszen Magyarország minden pontja félnapos autózáson belül elérhető.

De csak álmiélkodni lehet, érthetetlenül tudomásul venni és csak azért is elkezdeni az elvadult művelését, valami anakronisztikus gorombasággal, mint ez a szombathelyi tanár Hetyén.

Szomiorúságomat oszlatja-e majd, ha Táraságod egykori birtokán, s azon is túl körülnézek, de avval még az elvadult körtéket meg nem művelhetem.

Eddig is észrevehette Uraságod, mennyire keveredik bennem a régi parasztgyerek, a városi szellemi lény, a mai falusi életet szeretettel vigyázó férfi. Érteni szeretném, dfe az ökonólmia labirintusában hamar eltévednék, ha önfejűén egyedül kujtorognék benne, s a szakemberek százaira nem támaszkodnék, ösz- szekötő szavaikat írásomból kihagynám. Bár nem olyan vagyok, mint ama jobbágy, akiire ispánságot bíznak, mégiis olyan állhatatosan kell figyelnem, mint egy inasnak, akitől azt kívánják, hogy a szülőföldi jelenva'l óságot a szövetkezet névadójának, Berzsenyi Dánielnek kifejtse.

Könnyű anekdotával kezdenem: Bevették a Hoffmann meséit, egyesült a kocsi a kerékkel és fölült rá a vajda. Vagyis a hetyei, a mesteri, a iborgátai szövetkezetei egyesítették 1968-ban, vezetői, a Kérték, a Kocsi, a Vajda, a Hoffmann pedig a járási párttitkár volt. De néhezébb már, ha szavaimat komolyra akarom irányítani, az egyesítést a faluk nem akarták, csak azzal vigasztalódtak, hogy meghagyták a három elnököt vezetőnek.

A Sághegytől délnek Jánosháza felé, nyugatnak övék az egész környék, 3018 hektár. Már belefáradtam, annyit kerestem, mekkora birtoka lehetett Hetyén a Tekintetes lŰrékmak, sehol sem találtam, pedig most hasonlításul ideírhatnám. Csak következtetni próbálkoZhatom, ha a niklai 600 holdján (melyik

803