Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
magas ember lett volna, és lovai pirosaik, azt beszélték róla, hogy a Rákosi-tend- szerben leverték a veséit, abba pusztult bele. — Jól van a malma? ■— kérdeztem menyétől. — Megvan. S az asztalom itt az ódon foablövesíz — anyánk főztje. (Mükior a nép beszédét egy sodrással elválasztja a Marcal, a „milyen [fimöm”-bói „millen finom” lesz, a (bableves itt is, ott is egyféle ízű. Az lúj asszonyok idehozták fejükben, ízlésükben ezt a másik hozományt, s amit a Tekintetes Ür a Mezei szorgalomban olyannyira jónak képzelt, a közös konyhát, s a mostani ember olyannyira utált, mint a pliéhvödirlös moslékot, itt a (bolthaj tások fehér homályában jóétvággyal nyugtázhatja. Mert mi húzódoztatta volna a magáéhoz szokott embert, ha nem az, hogy nem tudja, imit eszik, mikori az a hús, amiből a pörköltet csinálják, meg azokban a nagy üstökben, hogyan tudnak főzni? Lehetett rossz tapasztalata elég, ha a helyi szokásokra nem fiigy címeztek. A ddsznópöriköltet azért említettért, mert a második fogás is hasonlított anyánk főztjére ,és otthon éreztem magara. Ebéd után hagytuk gyomrunkat emészteni Vajda Lajossal hasznos beszélgetésben, olyan országosan tapasztalható állapotokról, melyek az elnökhelyettes falujában, Bargátán nem is olyan kiirívóaik. Borgátárál lévén szó, lehetne másról is éppen. Emlékeztetem az Urat, a szövetkezeti gazdálkodás kezdetétől három millió falusi költözött a városokba. Akkor menekültek, ha visszakívánfcoz- nának, most nem kapnának elég munkát, majdnem mindent géppel csinálnak. Bo.rgátán ,11980-ban 270 lélek, 1970-ban 351. — 1977-iben arra ébredtünk, hogy nincs iskolánk — s mert az ősszel pertut ittunk, azt mondta — Látod ezt a könyvet? Ebbe mindent beleírok Borgátárál. Négyszázéves iskolát szüntettek meg! — Nem olvasok, szükségesebb indulatos előadása, belémszuggerálja a valóságot, hallgatom inkább. ■—■ A fejünk (fölött rendelkeznek. Azt mondják, vannak szerep nélküli falvak, mint Bicxngáta is, vannak részleges, alsófofofrikú központok, ilyen Hetye. Nem érdekes a négyszázáves iskola, a kétszázéves hegyközség, az 1867 óta működő olvasókör. Semmi sem érdekes. Majd egyszer rájönnek, de amit egyszer elrontottunk, azt visszacsinálni .nagyon nehéz. Elvitték a szellemi vezért, a tanítót. Kamenesklápolna, Kiskocsik még rosszabb állapotba került. így múlhat ki Uraságad betűvetésre oktató iskolája Kissomlyón, és az enyém Iszkázon. Miként figyelmesen hallgatóik, ügy szeretném Lajos bácsi külsejét előadni. Talán azért bácsizom, mert alkata tiszteletre készítet. Tíz évvel idősebb nálam, nem néz ki koránál öregebbnek, akár (Uraságod ruhájába is öltöztethetném, indulata nyugodt igazságából lódul. Kezével nem ágál, inkább áz asztalon felejti vagy ölében kulcsolja. Haja őszes, de nem mint a fekete szőrűéké, nem oly hirtelen ezüst, inkább világosbarna lehetett valamikor. Arca kerekded, erősen gondolkodik, mikor hunyorít, beszéde csupán követi tekintete változásait, akár a bölcseké. De amennyire szorongainék Uraságod társaságában, Vajda Lajossal eltársalognia bizton ajánlanám. Igaza van, s bátornak lennie nem megerőltető. — Na, de itt van Bongátán a hévíz. — Furcsa — mondta ■—, akkor találtak rá, amikor pusztulni kezdett a falu. — Ha valamelyik ház megüresedik, megveszik a városiak nyaralónak. Kí- sért-etházak télen. Négy szomszédig se lakik senki. Borjazik a tehén? -Nincs segítség. Hetven-inyolavaoévesek tehetetlenkednek. Csak annyi a hasznuk, hogy eladhatják a tojást meg a bort. Van fcultúrház, könyvtár, élet nincs. Egy-két 801
