Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Varga Imre: Ember/világ rapszódia avagy Észak- és Dél-Imre természetrajza (vers)
Láthatár mögé zörögve lecsúszó nagy ég rozsdás kerekek kopott transzmissziók madaraktollahúspépcsontszilánkok zokogó gépsorok A szót a szót átereszti a testet visszaejti összezúzza visszaejti fekszem darabokban a Hetevény alatt Anyáról meleg eső apáról híves zápor nyargal s bennem mintaképp ölelkezik anyám-észak apa-dél * Fölöttem átlósan a z e n g ő dróthuzal átnyilall Zörögnek zakatolnak nyikorognak hengerek láncok fogaskerekek az órjás sziklalapra rokkant épület fölött * Itt ez a romos ház. Megálljunk. Letanyázva köröm közül eddegélve kipihenjük az út fáradalmait. Időzünk itt vagy ezredévet majd megyünk tovább. Amerre utal a fény. * Alulírott M. Vilmos kisgyarmati lakos királlyá kenlek téged a szent olajjal az alulírott tanúk előtt ünnepélyesen kijelentem kenessék fel ez a kéz a szent olajjal hogy saját házamban J. Lajos háza mellett amint felkenték a királyokat és prófétákat egy kamrát óhajtok felépíteni és miként királlyá kente Sámuel Dávidot vályog falakból a tetőzete cserépzsindely lesz Hogy légy áldott és királlyá rendelt ebben az országban kinyilatkoztatom hogy én a felépítendő kamrát e felett 773
