Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Jánosy István: A festő végzete, Nincsenek ideák és mégis vannak ideák (versek)
JÁNOSY ISTVÁN A festő végzete Álmomban nőt rajzoltam, kit szeretnék, kivel annyi halál és kín után még utoljára tán boldog lehetnék, véletlen utak kanyarulatán. S lám egyszercsak az álom megjelent: halk aurájával eltölté a lakást. Fáradt szemíve új életet jelent, s ez már nem álom volt, nem csalatás. És ím egyszer megyek meglátogatni, a szomszéd mondja: ő már rég halott. Szíve megállt. Végzetemet fogadni már nincs erőm. A színkeverék adott. Hogy kell hát a Semmit lefesteni? A vég-magányt? S új testet ölteni?
/
