Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Fuk Miklós: Thiery Árpád: Freytágék
FUNK MIKLÓS Thiery Árpád: Freytágék Jó tíz évvel ezelőtt nyilatkozta Thiery Árpád egy Bertha Bulcsúnak adott interjújában: „Nem tudom felfedezni a gyerekkoromat, annyira távoli. Tejüveg mögött érzem ... Egy-egy novellában aztán motívumként előjön. Irigylem azokat az írókat, akik a gyerekkorukról tudnak írni...”. Mostani új, nagyívű vállalkozásában, a Freytágék c. regényében már azt tapasztalhatjuk, hogy ez a tejüveg egyre átlátszóbb lett, feltisztult a múlt, hiszen Thiery Árpád regénye — sok részletében önéletrajzi regény is. A múlt szemlélete tisztázódóban van irodalmunkban, de társadalomtörténetünkben is. Az író egy nemzedék történetét is feltárja új könyvében, a 20-as évek végén született nemzedék ez, a mai ötveneseké. Thiery korábbi novellásköteteiben föltűnik egy figura, Frank az újságíró. Nyilván jó előtanulmány volt az író számára figurájának megalapozásában a novellaelőzmény. E regényben Frank mellett az író másik központi alakja a féltestvér: Ger- zson. Kettejük élettörténete, gyermekkoruk és fiatalságuk szerte indázó esemény- sorozata a regény alapcselekménye. Ez az önéletrajzi motívumokkal átszőtt regény egyben a mai társadalom életrajza is, nemzedék szemével nézve, hiszen átíveli a könyv cselekménye a háborús éveket, a felszabadulás, az újjáépítés és az újraépítés időszakát is: A testvérek most megismert életútja 1956 novemberében zárul ebben a könyvben. Azt mondhatnánk, családregény is a Freytágék, hiszen a tehetséges színészházaspár: az idősebb Freytágék életpályáját is megismerhetjük a könyvből. Az apa katonaként a háborúban hal meg, s az anya egyedül neveli gyermekeit. A két fiú életpályája kettéválik, de a pályák keresztezik is egymást. Gerzson, az idősebbik egy gyerekkori sikkasztás nyomasztó terhe miatt az SS-be jelentkezik, majd rokoni segítséggel megszabadul ebből a szolgálatból, de a háború így is Nyugatra sodorja, hadifogságba, s onnan tér vissza a háború végén. Frank, a fiatalabbik fiú gimnazista, később újságíró-gyakornok lesz a fővárosban, Sztálinvárosban. A két fiú így belátja ifjúkorában szinte az egész akkori kelet-európai panorámát, saját sorsa mellett olyan figurákkal kerül kapcsolatba, akik pályájukat befolyásolják, jellemüket formálják, ütközéseik, kapcsolódásaik karakteralakító események. Azt is mondhatjuk tehát, hogy modern családregénnyel van dolgunk, de azt is, hogy társadalmi regénnyel, hiszen Thiery főalakjai egyéni sorsának alakítása mellett igen nagy gondot fordít a társadalmi környezet hiteles rajzára, ha olykor csak villanásszerűen is. Két választott hőse életkora alkalmas arra, hogy kapcsolatba hozza őket az elmúlt 4—5 évtized magyar történelmének katartikus pontjaival, eseményeivel. A sok helyszínű regényben város és falu, hátország és front, kisvárosi családi környezet, szerkesztőségi, újságírói életmód, katonaélet és hadifogság adja azt a széles társadalmi tablót, ami miatt fontos társadalomábrázolásként is számon tarthatjuk Thiery Árpád új regényét. Az enciklopédikus teljességre törekvés azonban nem pepecselő, részletező jelenetezésben, terjengős leírásokban, hanem korszerű, néha pillanatképszerű, de mindig szakmai hitelességgel leírt, megjelenített epizódok váltásával bomlik ki a regényből. A történelmi hitelességet, az egyes évtizedek atmoszféráját kis dokumentumértékű részletekkel tudja hősei köré megteremteni az író. Dokumentum-részleteket ugyan nem nagyon idéz, talán csak egyet; Farkas Mihály avatóbeszédét a Sztálin 75«
