Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Bakonyi István: Forduló csillagképek (Takács Imre válogatott kötete ürügyén - tanulmány)
kisebb-nagyobb gondjait. Az emberi cselekvés nagyszerűségét és gyarlóságát. Valamennyiünk életének részecskéit. Űjabb versei egyre meditálóbbak, elmélyültebbek. Mindez sokszor keménységgel párosul, helyenként a korunkra jellemző humanitás-hiány is megfogalmazódik. E hiányérzés is eredményezheti azt az alkotói elégedetlenséget, melyet kihallhatunk Az ájult prédikátor soraiból: „Halmozódó szerencsétlenség birtokosa: / a redves ajtók elől szétszórtságba / hanyatlók, ájuldozó prédikátor...” Ami a költői eszközöket illeti: lényegében nem helyezkedett új alapokra Takács Imre költészete. Tudatos életmű-építés tanúi lehetünk. Az ilyen alapú lírában természetesen ott a kétkedő kérdések sora. Szó esik a költői tevékenység örök reménytelenségéről, a vállalkozás nagyszerűségének és hiábavalóságának egybeivódásáról, a költői mű kételyeiről. (A földpadkán) A „kiégett rakéta-henger” képe veszélyekre int. Szó van itt az elszemélytelenedés és a cselekvésképtelenség buktatójáról, mégha a földhözragadtság lehúzó erejével küzd is a poéta. Igenli persze a költői tettet, bár nem a korábbi idők lelkesült hangján. Ezek a belső vívódások összefüggnek a férfikort megéneklő művekkel, az ifjúság és az öregedés bonyolult viszonyát számbavevő gondolatokkal, a sokadszor! önmegvalósítás és a részösszegzés mozzanatával. Egyik legjobb versében, Az őszi esőben ilyen szintézist teremt Takács. A személyes lét apró elemeiből lát ki a tágabb valóságra. A szerkezeti zártságot — a hosszúvers áradása mellett — az eső-motívumhoz való visszatérés biztosítja. A „körülöttem egyfolytában esik az őszi eső” nyomasztó hangulata, a sor tételmondattá növekedése emlékezetes versélmény Nagy művek jutnak az olvasó eszébe ebből az alkalomból: József Attila A Dunánál vagy Juhász Ferenc Babonák napja .. .-féle remeklései. Ugyancsak „sorsvers” a Beszéd a fejfákhoz, s egy drámai élettény kifejtése teszi azzá. Az egyszerű sírokat jelző fejfák -tömegének képgazdag leírásától jut el a költő a világméretű kitágulásig. „Fejfák, a Kárpát-medence térségein / Ázsia csapdába esett követei!..Ezek a folyamatok feltétlenül a nagy lírai tehetség és az érett alkotó bizonyítékai. Az is igaz persze, hogy a hétköznapi élet élményeit megörökítő versekben nem jut el ilyen magaslatokra. Többször vázlatok maradnak a papírra vetett gondolatok, s nem érzékeljük igazán a lírai mű hitelét. Már túl a nyár közepén c. ötsorosa például a ritka tömörség erényeivel kecsegtet, de ha figyelmesen oivassuk, akkor nem hisszük, hogy a pillanatnyi állapot leírásánál többről lenne itt szó. Csak úgy, akkor tarthat igényt érdeklődésünkre a -költészet, ha evilági. Takács Imre eddigi lírai sikereinek ez az evilágiság az egyik biztosítéka. Az olyan példákat is idesorolhatjuk, mint a bibliai Izsák-témát földolgozó versek. Fontos itt a „más bőrébe bújás”, s az evilágiságot nyelvileg is igazolja a költő. „Nagyok az Ür dolgai, / nem szólunk föl azokba. / Szerelmünk porontyai / osácsognak ránkutalva.” (Izsák szól a gyülekezetben) Kiemelten fontos ez a sorozat, nyilván Takács is annak tartja. (A szerző óhajtja Izsák sorsát) Az elszalasztott lehetőségeket éppúgy megfogalmazza, mint az emlékképek kiváltotta élményt. Ugyanúgy összegez is a jövőbe mutatva a kis ciklus végén. A nagy nemzedékek utáni életről szól, és egészen a „jövő-csillagzat” kozmikus távlatáig jut el. Mai líránk legjobb darabjai közé emeli ezzel a művet. (Izsák összegzi élete tanulságát) Mit is mond Takács Imre a versírásról? „A nyelv betöréséhez szívós akarat, szigorúság és makacsság kell... A betört nyelv — különös dolog! — fölszabadultan viselkedik. Magára talál. Minden rejtett gyönyörűségét kimutatja.” Kívánjuk, hogy a Forduló csillagképek után még számtalanszor mutassa meg a költő ezeket a gyönyörűségeket! (Szépirodalmi, 1982) 77
