Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

a munka által legtöbbet használ, s hogy mint ő is, mint tagja és bizonyára hasznos tagja az emberi társadalomnak, gyönyörködjék mind személyének, mind pedig egész jószágának legnagyobb biztonságában és ezáltal lehetőképpen való használatának legjobb gyámolításában, hogy így az ő, egyébként bizonyára igen' fáradtságos és bajjal teljes nyomorúságos életében is valamennyire örvendhessen.” Továbbá, mintha a szarvasi tudós lelkész okfejtését megértették volna, s akképpen változtatni akartak: „Ha az ember kérdezi, hogy a marhájának miért nem viseli jobban gondját? — ö nem tudja jobb módját a marhatartásnak, ő azt soha sem látta jobban. — Miért nem míveli jobban a földet? — Gyenge a marhája, és annak, amit a szántóföldön jobbít, s gyara- pít, maholnap más veszi hasznát. Így tehát inkább nem dolgozni és semmije se lenni, mintsem dolgozni, és mégis semmije se lenni. Ez az ő értelme, mely előtt az emberség reszket, és ezen értelmétül nem örömest lehet ötét eltéríteni, Mi haszna az országnak, a felső és földesuraságnak az ilyetén szegény nyomorult emberben?”

S mert hasznára módot adtak, háztáji földjét, ólait, istállóját annyira ki- virultatta, mint Tessedlk azt a hat hold szikest, melyet az uraság azért bocsátott rendelkezésére, hogy ha tudja, termővé változtassa, s Tessedik, mintha a szikjából vizet fakasztott volna. Most az ország hús- és tejtermékeinek harmadát, zöldség és gyümölcshozamának a felét ekképpen szolgáltatják. Hitetlenül rázhatjuk a fejünket. Akkor talán szegényházba gyűjtött koldusok bahrálgat- nak a szövetkezetekben? Nem igaz, előre mondom. Megint Tessedikkel: „a rossz évék'a legjobb tanító évek azoknak, akik tudnak gondolkodni és a tanultakat hasznukra akarják fordítani, végre hogy a szükség tesz bölcsekké, ha az ész szavára nem hallgatnak.”

S éppen az én sömjéni, mihálytfai öregeim, akik a rossz éveket kibírták, s jelen életüknek, mert nem előbb kezdődött, sajnálkozva örülnek. Nagy István nyugdíja 24:80 forint, Tirna Lajosé 2200, Ambrus Kálmáné 2470. Apám 1960- ban 260 forintot kapott. Mert a jövedelemről érdeklődni nem illik, olyan, mintha valakinek a pénztárcájába néznénk, ha fizetéskor kinyitja, inkább következtetek.

Timának Ihárom tehene alulról számolva legalább harminc liter tejet ad naponta, évi 111 ezer litert, s (ha mindet a csarnokba .hordaná, évente 55 ezer forintot kapna, jó pénz, ha a tartási költséget leszámítjuk, akkor is. Ha valakinek Tima-tojása van, minőségét megkülönböztetvén, mert nem „tápos”, de világosbarna (héjú, és sütve nem sápadt, hanem kukoricasárga, akkor a bőséges tojástermésre következtethetünk, s 'ha sok a tojás, akkor van tyúk, és ráptani, pörköltnek való csirke elég. Gondoljunk Lajos bácsi régi tulajdonságára, hogy ahogy mondja: „hozzá van szokva a magánvilághoz a tenyerem”, — akkor minden arannyá válik a kezében, ötvenéves szeretne lenni, öt-hat hold földön gazdálkodna kis mindenes traktorral. Példájából gondolhatunk a többiekre is, az országos állapotokra. A háztáji jövedelem általában meghaladja a közösből eredő keresetet.

Az étkezési szükségleteik nagy részét maguk termelik meg, de a kenyeret és a lisztet a boltból veszik, a kemencéket lebontották. (Földet nem vehetnek, új házakat építenek, láthatná a Tekintetes Ür, minő sátortetősek, emeletesek, több szobásak, fürdőszobásak sorakoznak a faluikban. Csinosan ruházkodnak. Étkezésre keveset költenek, mégis nagyokat esznek, most már vasárnapi foúza- gánica nincsen. Vasárnap a falusiak mintegy öt százaléka nem eszik csirke- pörkijltet, rántott disznóhúst, mákos, diós kalácsot, túrós rétest, s minden száz695