Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Török Sándor: Hunyadi Mátyás és birodalma
ban, mint amennyire abszurd lett volna Ferenc császár apaságát föltételezni Kossuth Lajost illetően. Thewrewk József aggályainak elhangzása után száz esztendővel jelentek meg Hóman és Szekfű kötetei. Hunyadi házasságon kívüli származását egy királyi apától nem érezték ekkor már szégyenletes dolognak, de az erős valószínűsítő megjegyzésnél tovább nem mentek. Talán a sok egyházi iskolára való tekintettel választották a valóság diszkrétebb éreztetését annak nyílt kimondása helyett. Pedig Zsig- mondról és második feleségéről Schönherr Gyula már 1895-ben reális erkölcsi képet rajzolt: „Borbála királynérój az a hír terjedt el, hogy férje hosszú távolléte alatt szerelmi kalandokban keres magának kárpótlást... egyik kedvese Walmerod, a német lovagrend tagja... A királyné botrányos magaviseletének el kellett jutni Zsig- mond füleihez (így). A király azonban nem érezte magát feljogosítottnak erkölcsbíróul lépni föl oly bűnnél, mely alól ő sem vallhatta magát ártatlannak.”22 1940-ben jelent meg a Mátyás király emlékkönyv, Elekes Lajos idézett tanulmányával a Hunyadiak eredetéről. Ha abban az időben Elekes az általa ismertetett adatok elemzése után a Hunyadiak őseiként Zsigmondot nevezi meg, akkor a Német Birodalom németté nyilvánította volna Mátyást apjával, kettőjük minden dicsőségével és a magyar renaissance-szal együtt. Ezért nagyon valószínű az, hogy a fiatal kutatót a szerkesztő eleve eltanácsolta a Zsigmond-féle megoldástól. Talán ezért verejtékszagú egész eszmefuttatása, ezért minősíti a kútfők nagy részét megbízhatatlanoknak, amikor a logikussal ellentétes következtetésre kényszerül. Elekes minden koncepciójának ellentmondó adatot tévesnek, bizonytalannak, mende-mondá- ra támaszkodónak tart, de Vajkról, kiről Turóczi és a Cilleiek krónikája alapján csak annyit tudunk, hogy Havasalföldről („aus dem Landt Walachey”) származott, az adománylevélből azt, hogy lovag volt, azt írja, hogy előkelő havaselvi bojár, kiből Zsigmond udvari vitéze (miles aulicus) lett. Vajk bojárságát Karácsonyi vetette föl, mint lehetőséget, minden bizonyító adat nélkül. Az udvari vitézt meg az adománylevél, mely éppen a valóság elkendőzését célozta. A román származásáért nem lelkesülök megnyugtatására azt is megjegyzi Elekes, hogy ezek a bojárok kun, tatár vagy éppen magyar eredetűek voltak.23 Ennek a tételnek a bizonyításával mind általában, mind pedig Vajk esetében (kit szerbnevű apja szerb névre — Vük, Volk románul Lupu lenne — keresztelt) adós maradt. Elekes módszereit alkalmazva azt állíthatnánk, hogy Vajk azért lett udvari vitézzé, mert Zsigmond kedvese budai volt, tán éppen udvarhölgy, akitől a király nem akart egyszeriben megválni. (Ez lehetséges, csak éppen adat nincs rá ...) 8. Véleményem szerint okosabban tette volna a magyar történettudomány, hogy ha a Zsigmonddal szembeni előítéletnek az igazság rovására történő érvényesítése helyett, több figyelmet szentel Zsigmond személyének és korának. Pontosabban: a Zsigmond-korra vonatkozó, amúgy is feltárt és publikált anyagot összegezi és objektiven értékeli. Hóman (vagy a helyette dolgozó Bartoniek Emma) Zsigmond király leszármazását nyolcad-íziglen közli.24 Ebből az ősök nemzetiségi megoszlását a következőképpen állapítottam meg: francia 31,2% flamand 9,4% cseh 3,1% német 25,0% magyar 6,3% orosz 3,1% lengyel 12,5% görög 6,3% litván 3,1% Luxemburgi Zsigmondot tehát egyszerűen német származásúnak elkönyvelni nem lehet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy bár hat ország koronáját mondhatta magáénak, de külföldön is mindig magyar testőrséggel vette magát körül, az ő idejében keletkezett latin—magyar szójegyzékek25 éppen németek magyarul-tanulását célozták, és 23 évvel korábban lett magyar király mint német uralkodó, sokkal inkább minősíthetjük őt magyar érzésű embernek, mint németnek. A magyar városfejlesztésben betöltött szerepének közjogi vetülete a középiskolai 661
