Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XXVII. (életrajzi esszé)
létén”, teszi hozzá, nyilván a franciák nyugtatására — nem békülhet ki, igényeit pedig „a népszövetségi paktum >19. paragrafusán túlmenően is hangoztatja”. Ez csak egyféleképpen értelmezhető: a német revíziós politika hivatalos bejelentéseként. Ekkor és így indul Bethlen Németországba. Nézzük, hogyan magyarázza a helyzetet a Hangya gazdanaptára: „Csehország még a múlt évben, novemberiben megszakította a kereskedelmi összeköttetést Magyarországgal. A szerződés nélküli állapot folytán kivitelünk Csehországba teljesen megakadt, viszont behozatalunk is Csehországból a minimumra esett vissza. Ennek az áldatlan állapotnak hátrányait mindkét állam megérezte, ezért már decemberben megindultak a tárgyalások Genfbsn, hogy újabb kereskedelmi szerződést kössön a két állam ... Mivel azonban Csehország képviselői rideg magatartást tanúsítottak, feltételeiket a magyar állam nem fogadhatta el... Bethlen István miniszterelnök novemberben Berlinben tett udvariassági látogatást... Németország ugyanis az utóbbi években mindinkább elzárkózott a magyar mezőgazdasági cikkek behozatala elől, s velünk szemben előnyben részesítette Romániát, Jugoszláviát, Lengyelországot és a tengerentúli államokat. A miniszterelnök barátsági látogatása bizonyos közeledést eredményezett ezen a téren is, sajnos azonban Németország még mindig olyan intézkedésekkel köti meg a magyar termékek bevitelét, hogy ebben az irányban előnyökre egyáltalán nem számíthatunk.” Kezdődik a nagy versenyfutás Berlin kegyeiért. Derűlátásra nincs ok. Még Mussolini is ekként összegez közvetlenül karácsony előtt: „Az olaszországi helyzet kielégítő volt, amíg 1929 végén az amerikai gazdaság, mint egy bomba, hirtelen fel nem robbant. Nekünk, szegény vidéki’ európaiaknak ez óriási meglepetés volt, álltunk megdöbbenve, ahogyan akkor állt a világ, amikor Napóleon halálát bejelentették ... E naptól kezdve ismét kikerültünk a nyílt tengerre s a hajózás igen-igen nehéz...” A világ csakugyan megváltozott. A fejekben kavargó zűrzavar, irracionális víziók és hétköznapi szorongások: emberfaló Gép-isten, a jövő háborúja szörnyű és titokzatos fegyverekkel, „kalmár” Amerika és „rejtelmes” Szovjet, Páneurópa és „sárga veszedelem”, a Nyugat hanyatlása, világvége... Forró Pál, a korszak „irodalmi” ponyvagyár osa épp il930-ihan jelentette meg „jövőbe tekintő” regényét, ,/Borzalmak éjszakája” címmel: minden szorongást igyekezett belegyömöszölni a tömegfogyasztásra szánt „műalkotásba”, amely épp ezért kordokumentumnak is tekinthető. Nézzük hát, hogyan írja le a „nagy robbanás” első pillanatait: ,A borzalom éjszakája volt. A világ távírógépei őrjöngve zakatoltak, a levegőben, mint tébolyult forgatag, rohantak veszett gyorsasággal a rádió elektromos hullámai, Tokió, London, Berlin és Párizs sápadtan "viragasztottak és Washingtoniban a Fehér (Ház ablakai rohanó autókra, izgatott egyenruhás emberekre szórták a felgyújtott csillárok flénykoszorúját... A mulatókban elnémult a jazz, a (frakkos férfiak összebújtak, a nők arcán megfagyott a mosoly... Oroszországiból riasztó hírek érkeztek, az ázsiai horda előőrsei felbukkantak az Ural erdőiben. Tokióból hivatalos cáfolat érkezett, Japánnak eszébe sem jut Európával szemben ellenséges lépést tenni. Üj reménykedés: Ázsia és az Európai Egyesült Államok szövetséget kötnek. Ki ellen? Pusztuljam Amerika! Elég volt a világot kizsákmányoló amerikai tőkéből! Ázsia és Európa egyesített ereje lesz az új világhatalom, Afrikát apró gyarmatokra osztják, melyeknek egyetlen 567
