Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XXVII. (életrajzi esszé)
tanul dialektikát és történelmi materializmust, munkásfiataloknak magyarázza a szovjet tervgazdálkodást, ügyetlenkedve tanulja a konspiráció szabályait és hamarosan (belülről ismerkedik a Zrínyi-utcai főkapitányság épületével. Nem csoda bát, ha a Hangya gazdanaptára — a világiválságot magyarázva — különleges gondot fordít a Szovjettel kapcsolatos „ismeretterjesztésre”, hisz sokan vannak, akik „a világ előtt igyekeznek úgy feltüntetni az oroszországi állapotokat, mintha ott mindenki rajongana a bolsevizmusért, jólétben, megelégedettségiben élne mindenki, s az ország gazdaságilag annyira fejlett és megerősödött, hogy miár óriási exportra is jut.” Ezek után — mondja a kalendárium krónikása — „lássunk néhány eseményt”, hogy .fogalmat alkossunk magunknak a bolsevista .paradicsomról’ ...” Íme: „A Vatikán kerülő úton eredeti levelek birtokába jutott, amelyek egyikében az van leírva, hogy egy oroszországi asszonyt két gyermekével együtt a legszigorúbb télben száműzni akartak a bolsevisták, mert ragaszkodott vallásához. Az asszony önmagát és négy gyermekét méreggel pusztította el, nehogy a száműzetés kínjai között a legrettenetesebb halál várjon rájuk... Egy orvostanár, akinek a fia az egyik pétervári börtönben halt meg, megállapította, hogy fia halálát valamilyen finom aoéltűvel idézték elő, amelyet a koponyájába vertek ... A lengyel határrendőrség egy Í1I4 éves gyermeket fogott el, akiről kiderült, hogy a szovjet titkos futárja. A vizsgálat megállapítása szerint a szovjet kormány százával használja fel kémkedésre ezeket az elzüllött árvákat.” A lényeg persze ezután következik: „Ezrével mennek a szerencsétlen szám- űzöttek Szibéria óloanbányáiba, az irdatlan erdőkbe, kitermelni a dömping- cikkeket, amelyekkel a szovjet el akarja árasztani a világot...” Látszik, hogy a cikk minden valóságismeret nélkül íródott: primitív agyalás, rémregényekből kölcsönzött históriák. Pedig ez az év a Szovjetunióban a „ku- lákság mint osztály” felszámolásának, a mezőgazdaság kollektivizálásának kezdete, amelyről még a sztálini párttörténet is elismeri, hogy megvalósítása nem lenini normák között történt: )rA pártszervezetek által elkövetett hibák és az osztályéi.1 enség egyenes provokációi következtében 19,30 februárjának második feléiben, a kollektivizálás kétségtelen általános sikere ellenére, egyes kerületekben a parasztság komoly elégedetlenségének veszedelmes jelei mutatkoztak. Sőt itt-ott a ikulákaknak és ügynökeiknek a parasztokat határozottan szovjetellenes föllépésekre is sikerült rávenniük.” Minderről akkor még keveset vagy semmit sem tudtak a Szovjetunió barátai és ellenségei; és hamarosan megjelent Sztálin jól időzített, március 2-iki Pravda-cikke az erőszakoskodók ellen — Akiknek a siker a fejükbe szállt —, s ez megnyugtatta a barátokat és hatástalanította az ellenpropagandát. De a Hangya-naptár „népnevelője” annyit sem tudott a sztálini kolhozo- eításról, mint a hűvösvölgyi szemináriumok résztvevői: írta hát sokadmagával a „oári ihletésű” — és tegyem hozzá: csöppet sem hatástalan — foárgyúságait, kancsukáról és ólomlbányákról. * Pár nappal a szeptemberi tüntetés után Vass József, a pap-miniszter halotti maszkját készíti a szobrász Kisfaludi-Stróbl. A kormány második embere éppen csak megkapta a jubileumi „legfelsőbb elismerést”, s a pletyka szerint szép halála volt: a legjobb alakú pesti operettcsillag, Biller Irén karjában ütötte meg a guta. Az Országház kupolacsarnokából temetik, a koszorúk elborítják 563
