Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - Milan Rúfus: De te emlékszel, Emlékezni, A kotlósról, A gyermek, Szombat, Lennyűvés (versek, Fodor András műfordításai)

maradt. (Lehetséges, hogy a jobbára jambushoz szokott versnyelvezetünk eny- nyire elidegenedett a trochaikus hangsúlyú magyar beszédtől?)

De a fordító elégedetlensége is szolgáljon ezúttal a tolmácsolt költő rangja előtti tisztelgésként. Egyik meditációjának (Az élet keserű dicsérete) néhány mondatát külön köszönettel teszem el bátorító mementóim közé: „Apró szigetek vagyunk, melyeket a pusztulás hullámai nyaldosnak körül, ezért védekeznünk kell. Mindenkinek külön-külön, de együtt az egész emberiségnek is. A jóság nem ajándék, hanem akarati tett, mely rendkívül nagy belső energiát követel. A jóság igyekezet, munka.”

MILAN RÜFUS

De te emlékszel

írni egy könyvet, aztán hallgatni csak. Lesni,

a szó kikél-e?

Vajon megéred?

Az időnek már nem fontos a mag, a vetés vak játéka csupán.

Szerelmi művészet netán, míg senki senkit sem szeret?

Az alsó test emlékezete buzgón tanít rá, hogy a felső ürességét feledd.

De te emlékszel a foghatlan gyermek-szomorúságra, a fészek fölött, melyben önmagukért, ok, cél nélkül feküdtek egy madár rég kihűlt tojásai.

(Fodor András fordítása)

549