Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Gyurkovics Tibor: Szentostya, Aradi október (versek)
GYURKOVICS TIBOR Szentostya Mindig néztem a papokat — pap lettem volna én is egyszer —, hogy átváltoztatják az ostyát amit nem vet ki semmi vegyszer, ráleheltek a matricára, rádőlve oltárkeszkenőre, mormolva a dús szavakat — és Jézus Krisztus lett belőle. És akkor megképzett az Isten! Aláhajolva, fölsuhanva, bizonyos katolikus hitben magát az Isten fölmutatta ... A hártyavékony ostyahéjon kirajzolódott az az isten, akiben, mint az osztalékban reméltem, de magam se hittem ... Lehelt a pap — „Ez az én testem . . Boroskehelybe súgta vérem, de aki egykor pap lehettem volna, még magam is reméltem: átmatricázódik az arcmás, mint Veronika keszkenője, lehet az ige, ostya, hagymáz, de Jézus Krisztus lesz belőle! De elfogott a rémület, mint kannibálokat vasárnap, megesszük az istenünket áldozata áldozatának? Föláldozzuk a legszebb testet rámatricálva és előre? Fölzabáljuk a kenyeret és Jézus Krisztus lesz belőle? 633
