Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - WEÖRES SÁNDOR HETVENÉVES - Tandori Dezső: A mégis-mégegy kert (vers)

Érkezők, távozók, fekvők, futók!

De távol volt, hogy majd érezhetem — most a kapunyelv ráesetten: velem.

Itt maradni kell, itt lenni se kell.

Lenn kisvíz lötyböli, mit belemoshat, jelzi gázlója-hosszat az átkelést, a gyermekkori mélynél, hanem ott át többé lélek se kel, az üres part olyan, mint egy bozót, egy tüske-semmi...! Félnél, ha nem vidítanának prutykólók; egyáltalán, zajlik a strandolás, s dörgöli érdes zöldjével a sás.

Itt semmi sem volt — s minden itt terem; mutatja, ím, milyen, ha nem haboznak!

De már mi-alakoknak?

Kié ez éjfél-dél, e dele-éjfél?

Jaj, hűlt helyem elhagyni sem merem! Lőjenek bokán bármi golfozók, jobbak a zizzenésnél, mellyel elsuhannak holt tobozok.

Egy útkereszt mutatja, hol a jel, s az visszaint, útul: fel-le, le-fel.