Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Takáts Gyulával Hozzák a derű képletét című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
a rezgő fényhullámokon sörényes tűz szeptemberig, atyánk présébe fektetik. És itt csorog... A mandulák híg lombjában egy lányka áll. melle, egyik, hegyesebb, a másik kerekebb, mint holdunk íve és hegye s az évszak bölcs egyenlete, akár egy megoldott feladat, itt zsong a lábai alatt... S a cukorfokmérő üvegszára, mint görög hajó árbocfája rezeg a pannon éjszakába. Ebben a versben, hogyha valaki végighallgatja, akkor inkább talán a költészetnek a felhangjait hallja, nem annyira az anekdota jellegű történetet. .És ez nagyon lényeges. Én épp azért is választottam ezt a verset, mert így 'talán érdekesebben lelhet kifejteni azt, hogy minden történet nélkül is milyen jelentősek a költészetben azok az elemek — szavak, zene, képek —, amelyekből így egy szellemi táj születik, amely így már-már valóság: fizikai táj. Azonban ehhez talán hangulatkeltőnek egy érdekes helyzet is hozzátartozik. Ezt a verset én legelőször egy hajó fedélzetén olvastam föl. Kedves barátommal, Horváth Boldizsár egyetemi tanárnál Balatonfürediről Becehegy felé hajóztunk, a hír es Addis hajón — amelyik kék szalagot is nyert —, és akkor azt mondta, olvassál fel, hogyha már itt vagyunk és itt hajózunk Pannónia szívében, egy pannon verset. És akkor én ezt a verset vettem elő. Ott voltak Lipták Gáborék is ezen a hajón. Aztán még egyszer elhangzott ez a vers: boldogult, kedves egyetemi társam, Kardos Tibor egyetemi tanár, a sümegi vár fokán kért meg arra, hogy olvassam el neki ezt a verset. Keszthelyről rándultunk át. Ö különben máskor is volt nálam Beoán. Ezek tartoznak talán ahhoz, hogy valami történetet is mondjak ennek a versnek az életéről. Másképp talán azt tudnám még mondani elöljáróban, hogy ez a mediterrán itt versemben latinos jellegű, Juppiter szerepel benne, és nem Zeusz. Tehát nem görög, hanem a latin táj, és a latin mitológiának az istene. Az a Juppiter jön itt, aki a főidet megáldotta, hogy a föld .teremjen, a szőlő bort adjon. Világos, hogy Bece nélkül versemben nem szerepelnének mézes küllők sem, amelyek hozzák a derűnek a képletét. Ezt a képlet szót azért tartom fontosnak, hogy megemlítsem, mert végeredményben minden vers egy feladat. Az élet is feladat, és a feladatokban a jeleknek, a képleteknek mindig jelentős értelmük van, mert egy-egy képlet segítségével lehet megoldani akár a költészetet, akár pedig az életet is. Itt például a kő is hő átvitt értelemben: az „elfogott napot”, a szőlőérlelést és préselést jelzi. A kis realitások kozmikus vetületet kapnak. Hiszen a vers is úgy végződik, hogy egyenletet említek. Tehát az egész vers lírai megoldásához ezek a képletek, képek szorosan hozzátartoznak. Egymás után ezért szerepelnék a versben. De nem is lennék magyar költő, hogyha az égi elvonatkoztatást rögtön nem realizálnám. Ezért egyszerűen az ég befogása úgy történik, mint ahogyan a teheneknek a befogása. Ügy a hordók lebillen- tése is, tehát a hordóknak a bekötése is. Rajtuk keresztül egyszerre a mítosz 452
