Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Körössi P. József: Írd és mondd! (próza)
KÖRÖSSI P. JÓZSEF írd és mondd! barátaimhoz Reggel, ébredés uitán, kinyitom az ablakot. Ez az első dolgom. Nem tudom, a mai napig sem tudom, mit utálok magamban ilyenkor, kora reggel : bármilyen természetű szellőztetésemre .az utálat — gőzölgő, füstölögve ébredő énem utálata — az egyetlen magyarázat. Egy 'galamb — egy galamb: ekkor még nem látom, talán csiak fióka — száll, ugrik, mindenesetre landol az ablakomra. Végigsétál a bádog burkolatú ablakpárkányon. Bepillant. Bátortalan. És mégis: első dolga az ürítés. Ügy értem1: szükségét végzi. Félénken még, de azért a lehető legtermészetesebb módon. Nem kell erőlködnie. Helyes, mondanám. Én is eltévedek, eltévedhetek, különösen, hia ilyen kora reggel kell a legrövidebb úton hazaérnem. .(Hová? Haza? Valahová!) Tehát nem erőlködik és első, hosszúra nyújtott „akciója” után is . . . marad az ablakomban. Sok dolgom lenne, véletlenül éppen ma reggel. Egyelőre mégsem dolgozom. Teszek-veszek — nagyon óvatosan. Fél kilenc már. Arra gondolok, talán megéhezett. Búzát dobok neki. (Vajon honnan, honnan maradhatott beton-falanszterem és beton-falank- szom éléskamrájában ez a maroknyi mag?) Közömbösen szemléli buzgólkodásomat. Nyár van, július vége. Attól még éhes lehet. Sérült? Idétlen. Ügyetlen csupán? Szerencsétlen? Kegyvesztett? Űzött? Száműzött? Anyját-, fiát-, párjátvesztett? Barátját — az egyetlent?! — veszítette vagy veszejtette el?! Dolgozni szeretnék. Kilenc óra már. Nem tűnik szomorúnak. KopMtatottnak sem, jóllakottnak sem mondható. De az is lehetséges, hogy az ón tömbház-kultúrám képtelen diagnosztizálni a vadak üzenetét, a képletet a vadak arcáról, magatartásából kikövetkeztetni. Nincs gyakorlatom. Vad. Mégiscsak az. Vadgalamib. Állat, ha galamb, akkor is. Vadállat. Dolgozni szeretnék 'és ezt közölném is vele. Eszem ágában sincs elűzni. Azt sem mondanám, hogy a fenéibe az idétlen — idétlen? — állatával. Nem. A külső, a szomszéd szoba ablakáig mél- tózüasson. Csak ennyit. Igen, médtóztasson. Berendezkedhet, árnyékot is inkább talál. Akár röpködhetne is, úgy, hogy közben — ha mindenképpen azt kívánja — nálam marad. Abban az erkélyszerű benyílóiban vemhes macskát — csavargót, menekültet, üldözöttet — és átfagyott verebet is ápoltunk már. 419
