Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
szony után. Viszont a nyugdíjszelvényén a szám — nyolejegyű, azaz il6!l—76846! Az írógépe rossz. A íkallantyúja elbicsakli'k. Magnetofon ja nincs, amit hoztak, nem használható. Kdnyivszekrénye — amelyen valódi könyvespolc — az nincs, erre nem kerül pénze. iLáda van és régi tfogasos szekrény, szekrények. Publikációi: Korábban egy unszolásra összeírta, hogy hányszor és milyen témákban jelent meg. És ehhez azt is, hogy milyen orgánumokban írt. Cikkei száma: 1(89 Ezek mind tudományos írások, rangosabbak, mint a szakterület művelőié! A madarak: — Ekkor már nem írtam semmit, iKifakadt, hogy elsorvasztják lassacskán a Madártani Intézetet. Könnyelműség, úgy tartják, hogy ha fogynak a madarak, akkor minek az Intézet? Jól van (ElMBiER! Vigyázz! VAS NÉPE kis cikke tegnapról: Megszólalt a pacsirta. A néphit szerint ma, Zsuzsanna napján megszólal a .pacsirta, hamarosan vége lesz a télnek. Tegnap több helyen felhangzott a barnás-szürke kis énekes, télbúcsúztató dala. Az ornitológus megfigyelők többször hallották a jellegzetesen csacsogó, semmi mással össze nem téveszthető pacsirtaszót... Házának rogyadozó tetején gólyafészek van. Ide mentette a falu egyik házáról, amikor azt átépítették. A gólyák megjönnek minden nyárra, de az idén már nem költöttek, mert .szabályozták a mezei vizeket errefelé .és nincs béka. Szöcske sincs. így hát nem lesznek gólyák sem. Bemutattam néhány .régi könyvet. Köztük Blatthy Elemér barátom által adományozott füzetet is. Azonnal ráismert. A füzet: Madárvédelem a kertben. Irta: dr. Csörgey Titusz. Kiadták 191113-ban. Levelezésben állt ezzel a nagy ornitológussal. Sőt, kedésemre kincseiből előszedte a fényképét is. Megdöbbentem! Uram isten! Így nézett ki egy másik magyar nagy tudós? Rossz katonanadrágban és civil kabátban „tündököl”. Nem volt ruhája, nem volt, amiből vegyen, mert semmiféle állása, nyugdíja nem volt. Ügy az ötvenes évek körül halt meg. Elvitte tudományát is. Szegény hazám — rongyos vitézeid ehhez a tudós emberihez képest báli csillogások voltak, vagy lőhettek! Magyar tudomány! MAGYAR SZELLEMISÉG!” D meghatott elragadtatásiát és tehetetlen bosszúságát a felkiáltó és kérdőjelek, a célzatos nagybetűk hangosan jelentik. (Bár a tudós szorgalmas nyomorúságáról értesít csupán, s mint a méhesben látjuk a kaptárakat, halljuk a döngicsélést, a szorgalmas el- és visszaröpködést, nem kóstolhatjuk a mézet. De ahol méhek vannak, ott lenni kell méznek is — így gondoljunk erre a tudósra; akinek személye ismeretlen, munkája nyilvánvaló. Ki lehet? Először öreg papra gondolnánk, de a papot nem szokták bácsinak szólítani, lakása a régi kocsmában valószínűtlen. Az biztos, hogy ha állami szolgálatban négy évtizedet töltött, nem földműves, hanem valami kishivatalnok lehetett, ha ilyen kevés nyugdija van. Inkognitóra miféle ok miatt van szüksége? Talán kért már támogatást, nem kapott, hát újra kérni büszke, közvetve, más újságcikke által sem igényli. Ne sajnálják!? Inkább legyen rossz az írógép. Magnetofonja nincs, mi által a beszélgetést nem rögzítheti, mondjuk egy méhésszel, melyet a hímporos rovarok szokásairól folytat. Csak tollal írhatja le, amit hall, s ha elfelejti, vagy a beszédet képtelen követni, ismerete hiányos, szaggatott lesz, mint a rossz szita, melyből éppen az hullik ki, aminek fönn kellene maradnia. Hadd sóhajtsak föl D nyomán! Kresznerics (Ferenc, sági esperes, a Magyar Tudós Társaság tagja százötven évvel régebbi állapotához képest! szégyen! 410
