Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
írásukkal, Gyüríisy Dezső verset írt 'hozzám. Engedje meg a Tekintetes Űr megajándékoznom téli sághegyi hangulatával, hadd üzenjen a vers Uraságodnak is szülőföldjéről olyan jó szívvel, mint ahogy nekem íródott: Legyél makacsul élő mint a marcali bozót, kiirtani nem lehet. Minden őszön fölégetik. Hamuját elviszik a szelek, de ha csöpögni kezd az eresz, és megérkeznek a böjti szelek, fekete patáik nyomán a koj~mos ág új levelet hajt, dacosan zöldellni kezd, kiheveri a bajt. Téli csend hallgatózik a Tündérvölgy felett. Feltűzött szuronyú karók őrzik a pincék holdfényes, szőlővirágú álmait. Tehetetlen honfibú botorkál a mély hegyi útban, magában imádkozik, hogy combnyakcsont törés nélkül haza érjen, a tél ingfoszlányai fehérlenek és a baglyok mindent látó szemei világítanak a vén körtefa ágai közül. Sorsunkat figyelik. Ne tekintsük poétikai tettnek, inkább kedves munkának, melyet a versforma tömörebbé szorít és tiszteletteljesebbé alakít. D egyik értesítéséből megtudhattam Kalagyon Sanyi bácsi baját is, eltörött a combnyakcsőntja. Sajnálatos, hosszas betegség, a lábat az orvosok kifeszítik, nehéz súlyokkal gyötrik, s a 'betegnek hanyattfekve kell magát türtőztetni, sokáig bottal járni, mire hosszú hónapok után meggyógyulna. Nem éppen Sanyi bácsinak való, aki megülni képtelen, hát még feküdni. Szegény bátyám ezt a bajt hat hónapig szenvedte Végig, s még aztán is két bottal járt. Az öregek rendben belehalnak. De a mi betegünk rá se hederít az egészre. Hallottam Dezső apjának halálhírét is, melyet csak azért említek, hogy jelezzem, még magánügyeikbe is beavatnak. Otthon vagyok. Nem hiába születtem a szomszédságban egyszerű földműves gyerekének, s lehettem minden fennhé- jázástól érintetlen. Ne merülgessek csupán a téli hangulatokba, gondoltatta D, mikor egyik 40(8
