Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
parasztnak, ácsnak, s én is, aki Uraságodnak ezt mondom, maradhattunk volna otthon a szekerce mellett. Mégsem hiszem, hogy boldogabbak volnánk most. Mint ahogy barátom alkotása jó érzéssel tölt el engem, mégintoáibfo szaporíthatnám Kegyelmed szívverését, ha elolvashatná; a Berzsenyi Dánielről elnevezett gimnázium fényképét veszem a kezembe. Egyemeletes hosszú épület, cserepes fedele alatt sűrű élősövény. Az én parasztszármazású tanár nagybátyám alapította 1946-ban. Máris furdal a kíváncsiság, hogy Pécs városában Vas Kari bátyámat meglátogassam. Csak figyelni kell, a kapcsolatok kirajzolódnak, egyik a másikhoz igazít, amire félig-meddig (ügyeltem, később (fontosabbá vélik, s mindegyikhez van valami közöm, vagy annak van (köze hozzá, akihez közöm van. De Isten mentsen a 16. századi kartográfus tévedéseitől, s mint ő engem, Uraságodat .rossz útra ne tereljem, egyszer igazat mondva, miként Sárvár alatt folyik a Rába, ám a Ságihegy a .Somlótól Észak-keletre emelkedik. Vezessen a szeretet, melyet D leveléből érzek, biztosan jóra vezet. „Miután elmentél, egy kicsit én is árván maradva éreztem magam. Szombaton még végigjártam a hegyi utat és dolgozni is tudtam a szőlőben. Sokáig botorkáltam az ösvényeken és kerestem a Te órádat, de sajnos, nem leltem rá. A piincevégvárambain .viszont ott volt a sapkád. Mit tegyek vele? Hideg van és lehet, hogy Pápán már új fejfedőd lett. Most ronda idő van és tényleg — zúg már a Boreas a Kemenes fölött. Szombaton .mér kiraktam a téli eledelt tartalmazó madáretetőket a pincevég- váram körül. Hármat is. A cinkék ott nyüzsögtek, látható jó kedvük volt. Egyedül ásogattam, 'és ezek ia kis parányok vidították a telkemet .és a Tündérvölgyet. Jól (befűtöttem, és félóránként megkóstolgattam a borokat. Kiálltam a pince elé és átnéztem a táj fölött a Kissomlyó irányába, ahol egész biztos hasonlóan szöszmötölt pincéjében az ATYAÜRISTEN — Kemenesalja legnagyobb magyarja — a Lajos bácsi. Ilyet megérez az ember. Dél körül szállingóztak a 'Tündérvölgyi Cimborák. Meginvitáltak ebédre. Jó meleg pincében krumplit sütöttünk, amit tepertővel ettünk, de Volt kocsonya, bürikés babfőzelék, pogácsa. A Te általad felfedezett Szédhenyis püspök-ebédjénél jobban ízlelgettük a népfajta ételeket. Utána szomszédolás. Nagyon szerettem volna, ha itt vagy, mert az igazi sági emberek akkor gyűltek össze. Bormisés szép délután fakadt ebből, a világ kívül rekedt a Tündérvölgyön, vagy talán ez volt a világ. Hamar sötétedett, és gyertyák gyúltak, hőbérek villantak a pocakos hordók ölén. No, milyen a .borom? — kérdések szálldostak. Ez a nap is elment, és csak az emlék maradt. Emberi kincses-bányánk ez a hegy. Legyél vájára Pistám. írjad meg ezeknek a tisztaszívű embereknek a rezdüléseit, mert talán mindegyikben szunyókál, szorong egy utó-iBerzsenyi, Csokonai, Kazinczy vagy Kisfaludy. Kis-or- szág — nagy hit, a Duna ott csorog ereikben. Munkádban melletted leszek, csak jelezd jöveteledet.” Nem akarom Uraságodat áltatni absztinenciámmal, savanyú, netán mogorva magamnak való természeteimmel. Úgysem hinné el, hogy egyszer sem döntött föl a sághegyi bor. (Ha eddig finoman 'megkerültem, most már nem tagadhatom, D leveléből gyanút fogna úgyis. Elveszett a sapkám, az órám a Ságon? Nem éppen ffeledékenységre vall. Hát bevallom, jól fölöntöttem a garatra. Anyám előtt tapintatosan elhallgatnám, csak akkor magyarázkodnék, ha fülébe jutna a pletyka, mert az biztosan nem kerüli el. Előbb meghallja, mintsem szegény 405
