Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Varga Imre: Ján Stacho (bevezető)
VARGA IMRE Ján Stacho Az 1936-ban született Ján Stacho a hatvanas évek megújuló szlovák lírájának sajátos arcú, szuverén alkotója. A Nagyszombati csoport (Trnavská skupina) wie együtt olyan neves poétákat küldött az irodalomba, mint Üubomír Földek, Ján Ondrvs, Jozef Mihalkovic vagy Ján Simonovic. Verseikkel, műfordításaikkal, kritikáikkal új irányt szabtak a sematizmusból kilábaló szlovák költészetnek. Stachóra harciassága, következetessége már indulásakor felhívta a figyelmet. (Első kötete a Svadofbná cesta — Nászút — 1961-ben jelent meg.) Méltótól és ellenfelei egyaránt hevesen, indulatoktól, elfogultságtól sem mentesen üdvözölték vagy utasították vissza költészetét. Vele együtt persze társait — az ún. konkretistákat — is érte támadás elég. Másfelől viszont — ahogy ez lenni szokott — támogatást, biztatást és szeret etet kaptak. Stacho verseiben alakzatok, metaforák szerepelnek túlnyomóan; nyelvének nem csupán jelölő funkciója van, hanem tartalmi, lételméleti. A vers nem csupán közvetíteni, hírt adni akar; teremteni, új minőséget létrehozni inkább. A képek, strófák gyakran önmagukba zárulnak, láthatatlan, rejtőzködő tartalmakra vonatkoznak, így az olvasó számára álig fölfoghatok, „széttörik a költemény belső terét.” Gyakran használt szavai (víz, tűz, föld, szél) a huszadik századi modem líra világában váló otthonosságát tanúsítják, vonzalmát Pound, Eliot és Perse univerzumához. De szívesen s gyakran él bibliai motívumokkal (angyal, hal, por, rózsa, madár, kereszt, vér). Misztikuma Blake-et idézi, képalkotási módja a szürrealistákat. „Képalkotási módja — írja róla egyik kritikusa — ellentmondásos, töredékes, zilált: költői énje zuhanóban, emelkedőben mutatkozik, folyton veszélyhelyzetben van, magányos, elégedetlen, kételyek gyötrik s hiábavalóan keresi a gyermekkor elveszett édenét, a teljességet.” Fontosabb kötetei: Svadobná oesta (Nászút, 1961), Dvojramenné cisté telő (Kétágú tiszta test, 1964), Zázehy (Villanások, 1967), Aipokrify (Apokrifek, 1969). Összegyűjtött verseit 1977-ben adta ki a pozsonyi Slo- vensky spisovatel’. 397
