Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Takáts Gyula: Mert elült a tenger, A semmi tágít, Egy rézmetszet előtt (versek)
TAKÁTS GYULA Mert elült a tenger Akár a sejt a zöld világban, celláim olyan a tájban ... Beépült és e négyszögű lapok tükrén lassan együtt vagyunk, akár e táblák tmeszébe nőve lábamnál a kagylók legyezője, mert elült a tenger ... S mert elszáll a nap, monstrumok várnak fáim alatt! A semmi tágít Itt van megint. . . Kezem remeg . . . A semmi tágít valamit, kifordítva egy másik tájnak ajtónk mögé vonalait. VilhartaJan, tudom, a tenger szirén dalnál is hangosabb s amit szemünk sohase láthat, a legszebb az a föld s be nem fogad. Kezem azért remeg és ceruzám e ipart térképein keres, kering. Segítsetek, mind (fényesébb a nincs. Rejtsétek el, versek, testvéreim. 335
/
