Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Rónay László: A lét ellentmondásai - Juhász Ferenc: A tékozló ország (tanulmány)

Ostrom és ítélet! És ezentúl zuhog a kő. Egy hónapon át.

Meddig? Csa,k zuhog, csak zuhog, csak zuhog a várra, kő-esőt küld az összegyűlt harag, félelmes zuhogása.

Hinnéd, a mindenség ellen lázad e megtébolyult világ.

Pedig a felnőtt értelem veri a vár elaggott fejébe a kő-logikát, konokan, mint a tanár az egyszeregyet a hülye gyereknek.

Szabályos ütemben a kő-magyarázat szavai peregnek, mert nehezen lehet oktatni jóra a korcs szülők fiát,

Kő, kő, kő, hát nem értitek, utat mily egekbe vág az alap? E tételekből oly nehéz a következtetés?

Nem értitek, hogy új nemzet javára érik kenyérré ez a kő-vetés?

A Jelenések könyvének kő-esője ez, „rettenetesebb beteljesedéssel, mint János apostol látomása”, „ám Dósa nem készül lezárni e roppant nagy vitát”, s nem is zárhatja le. hisz e per a történelem ítélőszéke előtt folyik, s a költő hite szerint ez a kor, az ő kora hivatott levonni végső következtetéseit.

Ezek elsőbbike a pontosság, a mindenre kiterjedő figyelem, a látomásosság mélyén is megbúvó alaposság. A költő ugyan felfohászkodikj hogy képzelete ne bontsa porcikáira a tájat, de csak azért, hogy ne kelljen szómat adnia minden szenvedéséről és kínjáról. Valójában a lét apró jelzéseinek olykor katalógusszerű felsorolását találjuk A tékozló országban, s épp az élet e beláthatatlan gazdagsága jelzi, hogy az éposz költője'tíz ellentmondásakon túl is világosan látja a lét kimeríthetetlen szépségét, beláthatatlan gazdagságát, s ennek marad elkötelezettje akkor is-, amikor a „megsebzett idill” egyre inkább a pusztulás, a látomásos élet felé orientálja.