Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXII. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok XXII. Augusztus első felében tehát a nagyjából Székesfehérvár—Győr vonaláig előnyomult remén csapatok és a Baranyát Péccsel együtt megszállt délszláv erők között Tolnát, Somogyot s a Balaton és Duna közötti területet Horthy csapatai tartják hatalmukban, míg a nyugati részek — Zala, Vas, Sopron, Moson — Lehár ezredes „felségterületéhez” tartoznak. A szegedi kormánynak senki sem engedelmeskedik most már, az egyedül a franciákra támaszkodik. A budapesti Friedric.h-kabinet viszont — brit-olasz-amerikai támogatással — igyekszik kiterjeszteni hatalmát a megszállt és meg nem szállt vidékre is. Augusztus 12-től fokozatosan építi ki a kerületi kormányhiztosságok rendszerét. A kinevezett biztosok — körülbelül főispáni joghatósággal — az új állam- igazgatás képviselői, többnyire földbirtokos arisztokraták. Ök is rendelkeznek bizonyos karhatalommal: helyi nemzetőrségekkel, az újra szervezett csendőrség és rendőrség erőivel. Horthy még mindig „független”, s ebből a „kettős hatalomnak” olyan állapota következik, mely tág teret nyit a torzsalkodásoknak, visszaéléseknek :— elsősorban pedig a Prónay-féle „csapatok” garázdálkodásainak. Ügy tetszik, Horthyt a nagyhatalmak „de facto” elismerték fővezérnek, s ez megkönnyíti a dolgát. Lehár ezredes meglátogatja Siófokon, a tárgyalás légköre bizonyára legitimista, az „öreg császár” két hűséges katonája ölelkezik a Habsburg-állameszme jegyében — és Lehár elismeri Horthy főparancsnokságát. Ezt követeién a fővezérség rendelkezik a teljes katonai erő fölött s nagy súllyal 'avatkozhat be a hatalmi harcba. Horthy augusztus '15-én hivatali esküt tesz az „ideiglenesen kormányzó” József főhercegnek: ez legalizálja „fővezéri” mivoltát, de egyáltalán nem növeli elkötelezettségét a belső harcokban is vergődő Friedrieh-kormányzat iránt. Valamicskét tisztul megint a helyzet, amikor a teljes szétesés állapotában levő szegedi Ábra hám-kabinet augusztus 19-én lemond a budapesti kormány javára. De épp ezen a napon jelent a francia misszióhoz beosztott Dormándy ezredes Friedrioh miniszterelnöknek: „Bertheu francia vezérkari alezredes úgy nyilatkozott egy beszélgetés folyamán, melyet egy összekötő tisztünkkel folytatott, hogy a jelenlegi magyar kormány nem látszik olyannak, hogy fel lehessen tenni azt, hogy a franciák kívánalmainak mindenképpen megfelelne.” Augusztus második felében tehát háromra csökkent a politikai-katonai hatalmi központok száma. Az egyik a román megszállóké, akik a francia érdekeket is képviselik: bizonyos mértékben támogatják a 'magyar ellenforradalmi ereket, de ugyanakkor korlátozzák is ezek tevékenységét, különösen a fegyveres erő szervezése terén. Érdeküknek tekintik a megszállás minél további fenntartását, részben azért, mert az elfoglalt területeken szorgalmasan gyűjtögetik a „hadizsákmányt”: gyárak leszerelt gépeit, vasúti gördülőanyagot, mezőgazdasági felszerelést, élelmiszert szállítanak Romániába. De ennél is fontosabb a politikai meggondolás: nem akarnak kivonulni addig, amíg a 38
