Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Juhász Péter: Kolostorok, századok (tanulmány)

kolostorudvar nyugati részén emelkedik a Szent Arkangyalok temploma, amelyet a kolostoralapító grúz hűbérúr halála után építtetett Komnénosz Manuel császár. A templom három részből áll: a földszinten a tartópillérek nyitott előcsarnokot alkotnak, innen vezet a feljárat az ostromálló, toronyszerű részen át az emeletet elfoglaló egykupolás templomba. E tempdomerőd a védelmi célokat szem előtt tartva épült és valószínűleg felvonóhíd kötötte össze a nyugati kolostori szárnnyal. A kolostor hivatalos nyelve, illetve a kolostor közössége az alapító halála után is grúz volt és az is maradt a XII. század végéig, amikor a keresztes lovagok foglalták el az aszenovgrádi várat és a kolostort. A korábban Petricsi Szent Istenanya néven emlegetett kolostor az eltartására adományozott birtok alapján a XI. században a „bacskovói” nevet kapta.

A második bolgár állam uralkodói és hűbérurai nemcsak új kolostorokat alapítottak, hanem felújították és támogatták a régieket is. A rilai kolostor fénykora is a XIV. századra esik, amikor 1335-iben a környékbeli feudális nagyúr, Hreljo, rátétté a kezét a kolostor birtokaira, újjáépítette a lavina által lerombolt ősi kolostort, és egy bevehetetlen kőtornyot emelt.

Ez idő tájt foglalta vissza (1344) Bizánctól Iván Alekszandar Bacskovo környékét és építtette újjá a kolostort. A Bakuriániak által a XI. században építtetett — ma is meglevő — temetőkápolnát freskókkal díszíttette. A festő az uralkodót is megfestette, akinek képe ma is látható az osszuárium falán a két donátor, Grigoriosz és Apasziosz Bakurianá képmása mellett.

A középkorban rengeteg templom volt a nagy múltú Meszembria (Neszebar) Fekete-tenger menti városban is. Az i. e. VI. század végén alapított város a nagy bur- gaszi öböl kis sziklás félszigetén fekszik. Első ismert lakói trókok voltak. Egy i. e. II századból való sírkő felirata, amely a Szent János-tempi ómban látható, elárulja, hogy a Meszembria nevet megelőző Menebria elnevezés az alapító Menész neve és a trák bria (város) szó összetételéből (Menész városa) keletkezett. Az i. e. I. században megjelenő római hódítók dúlását ugyan elkerülte a város, de fellendülésének vége szakadt, mert a római provinciává lett Balkán félszigeten már nem volt szükség közvetítő kereskedelemre. A világbirodalom keleti határvárosává válva Meszembria hanyatlásnak indult. A kelet-római birodalom első évszázadaiban, 1500 évvel ezelőtt, ide száműzitek a kegyvesztetteket. A bizánci császárok száműzött ellenségei az V. századitól kezdve kényelmes villákon kívül kisebb-nagyobb templomot is szép számmal építettek. Az akkori etikett megkövetelte, hogy minden arisztokrata családnak saját kápolnája legyen. Az V—VI. században Meszembria erős falakkal körülvett, püspöki székhely volt. A IX. században Krurn kán foglalta el. A (bolgárok megerősítették a „szigetvárost” és újabb templomokat építettek. Így történt, hogy Konstantinápoly kivételével nincs még egy hely a világon, ahol fél négyzetkilométernél kisebb területen a bizánci művészet stílusának minden sajátságát demonstráló tucatnyi kisebb-nagyobb templomot találnánk. A XI. századtól kezdve Meszembria hol bizánci, hol bolgár uralom alatt állt. Ma is láthatók a középkori város erődítményének falai, melyek a hol bizánci, hol bolgár uralom alá került várost védték. A város középkori fénykora a XIII—XIV. századra esik, amikor Neszebar felzárkózik a bolgár birodalom legjelentősebb városaihoz: Tirnovóhoz, Szófiához és Plovdivhoz. Ivan Alekszander cár idején a feudális urak és a gazdag kereskedők Neszebart a 40 templom városává emelték. A 40 templomból azonban csak tíz maradt viszonylag épségben. Ezek a bizánci építészet legértékesebb emlékei közé tartoznak. Művészi szempontból különösen kiemelkedik a Pantokrator-templom és Szent Ivan Aliturgetosz (Fel nem szentelt) templom, amely aránylag jó állapotban maradt fenn. Érdekes' a dísztelen^ terméskövekből épített Keresztelő Szent János-,templom is. ;

A virágzó középkori várost 1453-ban a törökök bevették és lerombolták. Neszebar régi dicsőségét nem érte el többé, de mindmáig őrzi az elmúlt évszázadok hangulatát.

A nagyobb kolostoroknak néhány városban és faluban fiókjaik (metoh) voltak. Ezekben a kolostorokban és kolostorfiókokban egyházi iskolák működtek. Itt tanultak a papok, a szerzetesek, irodalmárok, templomfestők, fafaragók stb. Ezekben az isko355