Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XXV. (életrajzi esszé)
teni valója, ő közben elmajszolja a tízórait — ilyenkor a „bredzsóhoz” egy főtt tojás vagy darabka sajt is jár —, s ha akar, „paukolhat” egy kicsit a vívóteremben, atletizálhat a parkban, vagy focizhat is akár: a labdarúgást, mint „úrhoz méltatlan” sportot, majd csak pár évvel később tiltják ki az akadémiáról. Fél 11-től megint előadások: fegyverszobában, híradó kabinetben, terepasztal mellett. A rövid óraközöket eszeveszett rohangálással tölti; a Ludovika épületkolosszusa ugyanis sok-sok egymástól elzárt szekcióból áll, tehát: le a lépcsőn, végig a folyosón, föl az emeletre — kitűnő edzés, már-már fölér a rohampályával. 12.30-kor ebéd: leves, darabka hús főzelékkel vagy körettel, falatnyi tészta. Aztán mászkálhat a parkban, vagy ha rossz az idő, kaszinózhat a többiekkel valamelyik tanteremben. Kettőkor kezdődnek újra a foglalkozások: vívóteremben, a parkban, tornacsarnokban, öttől fél hatig kifújhatja magát, közben „felvételezi” az uzsonnára előírt egy darab zsemlét, aztán sorakozó parancskihirdetéshez. Az „Oszolj!” után következik a legkellemesebb időszak: a „szabad foglalkozásé”. Igaz, ekkor vannak a hittanórák, az ének- és zenekar próbái, a „Leventekor” szakcsoport-gyűlései és most gyakorolhatnak igazán azok, akik sportbabérokra vágynak: lovasok, vívók, atléták, úszók, evezősök. Valamikor ez volt a kötelező tananyag-ismétlés ideje is, ezt Sipos tábornok az „önállóságra nevelés” jelszavával kidobta az akadémikus-napirendből — Szi- nay tábornok viszont jövőre majd visszaállítja, hisz köztudott, hogy „ismétlés a tudás anyja”, és a túl sok szabadidő a fegyelem lazulására vezet. De ekkor vannak a filmvetítések is: ingyencirkusz az unatkozó „aksok” számára. A vásznon „esős”, ugráló kép, a sötét terem széksoraiból röpködnek az idétlen megjegyzések, felcsattan a kamaszröhögés, a gépet kezelő Darvas tüzérőrnagy, a fizika és kémia tudora káromkodva gyújtogatja a villanyt, aztán pereg tovább a kép, egészen filmszakadásig ... Este nyolckor vacsora: főzelék feltéttel vagy sülthús körettel. Aztán még egy kis hálótermi kaszinózás és kilenckor megszólal a takarodó; most már csak azok maradnak fenn, akik a fél tízkor összeálló esti kihallgatásra várnak. A szombat más: a foglalkozások csak délután háromig tartanak, utána öt óráig: „általános tisztogatás”. Izgalmas órák ezek különösen akkor, ha Oester- reicher akadémikus zsebében ott a vasárnap éjfélig érvényes eltávozási papír, s még inkább akkor, ha tudja, hogy épp valamelyik „szőröző” oktató látja el a napostiszti szolgálatot. Örült rendezkedés, pucolkodás folyik: ágy, szekrény, fegyver, ruha, cipő... A napostiszt, ha rendetlenséget talál — és tudjuk: ha akar, talál —, oda az aznapi kimenő. Egyébként idén még nincs okuk panaszra az első éveseknek: Sipos tábornok jóvoltából ők is heti négy alkalommal mehetnek ki a városba, mint a negyedéves urak; Szinay jövőre majd ezt is „szabályozza”: semmi szükség arra, hogy az alsóbb évfolyamok hallgatói túl sokat tekeregjenek... A vasárnap akkor is oázis a hétköznapok sivatagában, ha nincs eltávozás. Ébresztő egy órával később, hétkor, de „sózni” is lehet egy kicsit, tovább nyújtózkodni az ágyban. Reggeli nyolckor, fél kilenckor mise a kápolnában, aztán fél tizenegyig: foglalkozás „az alosztályparancsnok rendelkezése szerint”. Ez persze megint a lehetséges kitolások ideje: ha megúszta, kötheti a kardot a köpeny alá, és indulhat haza, moziba, találkára... December 23-án pedig elkezdődik az első akadémikusszabadság. Otthon karácsonyfa várja, anyja Stille Nachtot, Mennyből az angyalt énekel, miközben az apa a csillagszórókat gyújtogatja; elnyújtózhat a régi ágyában, kinőtt 332
