Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXVI.

sabb összefüggésben tudjuk letapogatni. Stilárisan teljesen szuverén, jelrendszere szinte precízen kidolgozott és színvilága ugyancsak szuverén, senkihez nem hasonlítható, önmagát megtükröztető fanyarságú, minden közhelytől ég és föld távolságban. Ha egyáltalán távödről lehetne valami „alakításban” jellemző jegyeket fellelni ebben az ábrázolási módban, az egyetlen utalást a szecesszióra találhatunk, de olyan mélyről jövően, hogy csak az érezheti meg, aki minden körülmények között rászorul támpontra, mert másképpen nem képes érzékelésre egy olyan festészetet illetően, amelynek nincsenek kikontú- rozott hagyományai jelen festőművészetünk ismert jelei és jegyei között. Mindenesetre jó volt látni újra Gedő Ilka képeit, aki Székesfehérvár óta nagyot lépett előre crrraga kiteljesítése felé. Nincsenek bevált trükkjei, minden képén úgy tematikailag, mint színérzékelésében úgy van jelen, hogy senki mással össze nem vethető, csak önmagához mérhető, ha van egyáltalán kiemelkedő mérték, amelyhez hozzáigazodhatna festőd közlendője. Az egész munkájában van látásának differenciáltsága.

Mégis csak történnek dolgok, amelyek egyrészt az újdonság erejével hatnak, másrészt ugyanezen oknál fogva a hagyományos kérdőjelek kiprovo- kálását fogják előidézni, mint ez már nálunk bevett fogás, az antibwgyomá- nyok elhárításánál. Ha csak nem fogja síri csönd fogadni Gedő Ilka kiállítását. Mert ez is egy lehetőség, amit volt alkalmam a saját bőrömön tapasztalni.

Egy igen szép könyv jelent meg a Gondolat kiadásában: Ars poeticák a XX. századból címmel, amelyet Sík Csaba állított össze és talán mondani sem kell, hogy Szántó Tibor szinte utánozhatatlan tipográfiai nívója emelt olyan szintre, ami a magyar könyvkiadás egyik jelentős alkotásává avatta. Javarészben a világ jelenbeli képzőművészetét ismerteti és bizony nem nehéz kiszemezni ia jelenlegi magyar képzőművészetet „inspiráló” műveket és gondolom nem lehetett véletlen, hogy a magyar anyag kiválogatásánál szerepet játszhatott az a szempont, hogy kizárólag olyan alkotások kerülhettek bemutatásra, amelyek nem viselték a „nyugati” direkt, sőt indirekt hatásokat.

Nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy Sík Csaba az „Itt nyugszik” című képemet alkalmasnak ítélte a publikációra. De a könyvben talán nem is a képzőművészet primátusa az eluralkodó, hiszen világhírű zeneszerzők kottái és nyilatkozatai éppen úgy jelen vannak, mint a világhírű írók vélekedései, amelyek ilyen csokorba gyűjtve ezidáig a magyar publikum számára is az újdonság erejével hatnak. Nagyon időszerű volt ennek a hatalmas kötetnek kiadása, miképp a Corvina által kiadott és Passuth Krisztina által összeállított Moholy-Nagy László életét és művészetének egészét bemutató ugyancsak vaskos és szépen szerkesztett nagy album kiadása. Ez a munka is tárgyát illetően a teljesség igényében fogant: soha ennyi Moholy-Nagy László alkotást nem láthatott a magyar olvasó. Hát ez valóban régóta időszerű könyv volt, csak köszönet jár úgy a kiadónak, mint az írónak, hogy létrehozták ezt a csodálatosan szép könyvet. Valahogyan így képzelem el ugyancsak a Corvina által kiadásra kerülő Mándy Stefánia által írt Vajda Lajos nagy monográfiát, ami a teljes ouvre-listát is tartalmazza és többszáz reprodukciót ugyanakkor. Mégis mozog a föld, még ha a világpolitika áldatlan hatása következtében beleremeg, olykor-olykor. De a szellem nem nyugszik és jó, hogy kitűnő könyvszakembereink alaposan hozzájárulnak ehhez a „nyugtalansághoz”.

30