Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Csengey Dénes: A magyar beatnemzedékről

motívumainak). Az élményanyag megfogalmazódása nem elég konkrét, vagy konkrétságában nem elég mély, nem eléggé egyszeri és nem elég nagyerejű ahhoz, hogy a valóságban létező társadalmi és nemzedéki feszültség (melynek erőterét már vázoltuk) oka és természete, vagy akár az elidegenedett individuum létfenyegetettsége hitelesen jelenhessen meg a vágyódás, elkívánkozás (mindig elvont) tárgya, melynek megmutatásakor leggyakrabban pukkannak az érzelgős líra patronjai, érvényes távlatként mutatkozhasson a dalokban. Ebből következően Adamis Anna csak egy korosztályi életérzés töredékeit gyűjtötte — s gyűjti ma is — össze, a „nemzedék” mozgását és konfrontációit a társadalomban se nem tükrözte, se nem befolyásolta. Legjobb alkotásainak, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical dalszövegeinek élményvilága (amely végre nagy feszültségeket, igazi konfliktusokat, tragédiát hordoz), sajnos, olyan távol esik a „nemzedék” életétől és sorskérdéseitől, mint Makó Jeruzsálemtől, inkább a külső mintát követni próbáló utánérzéseket erősíti, mint a sajátos létgondok tisztázásának igényét, így Adamis pályája csúcsán sem jutott orientáló, mozgósító, megvilágosító szerephez, pedig — éppen ezek a dalok mutatják — nem a tehetségében volt a hiba.

A magyar beat legjellegzetesebb, legtehetségesebb s ugyanakkor legellentmondásosabb, mert tehetsége és a szórakoztatóipar piacképes édességre való igénye között a legnyilvánvalóbb és legarcpirítóbb kompromisszumot a legtermészetesebb módon összeboronáló figurája: Bródy János. A beathullám minden megnyilvánuló távlata, minden feszültsége és nagyralátó bátorsága, minden önmegvalósító esélye és esélytelensége, minden félbenmaradottsága, görcse, minden silány pótcselekvése tetten érhető másfél évtizedes munkásságában. Ö az, aki az első őszinte szavakat találta a sziruptengerben fuldokló szerelemre, és aki ugyanokkor megteremtette a „légy-egy-napra-a-kedvesem-mert-az-egy-olyan-vagánydolog-hogy-az-esak-na” hang- zatú klisét, ő mutatott először a világot látni indult, s egy mocskos, szoknyaemelge- tően huzatos nagyvárosba jutott Szőke Annira, ugyanő röhögve a jó dumával percek alatt elcsábítható Vidéki kislány-ra. Ö mondta: „Nem akarok állni, ha futnak a percek / nem akarok állni, ha fordul a föld”, ő figyelmeztette a konszolidáció vonzásában bizonytalanná vált lázadókat: „El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így / el ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít / el ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra..ő vágta a bukott diákmozgalmakat béna csenddel befedő Európa szemébe Petőfi szavával: »Szégyen reá, lecsöndesült, és szabadságát nem vívta ki...”, ő mondta ki hangosan az 1968-ban sorköteles fiatalok kocsmasarkokban elsuttogott, s aztán meg nem tartott fogadalmát: „Hódító, rabló katonának én nem állok / testvérem gyilkosává én sohasem válók”, ő volt az, aki tudta, hogy „Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot / valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot”, de ő volt az is, akitől kitelt az üres biztatás: „Ne sírjatok lányok, az élet szép lehetne...”, és ő volt, aki még azt sem átallotta leírni, hogy „Ne legyél bánatos / hisz a jó és a rossz / tudjuk már, hogy mindig együtt jár”. Ha valóban csak ennyi volt, amire Bródy János pályája csúcsán jutott, akkor jobban tette volna, ha a hetvenes években hallgat és bölcs marad. Mert így olyan embernek kell látnunk őt, aki tehetett volna valamit, de nem tett, ígért valamit, de nem tartotta meg, tudott valamit és akart valami, de elhallgatta és feladta.

Hát ennyi volt a magyar nyelvű beat a hatvanas években, s a hetvenes évek elején. (A pol-beat államilag szubvencionált, szerencsétlen, gyors és méltó véget ért kísérletéről jobb szót sem ejtenünk.) A „nemzedék” pedig, elfogadván a róla alkotott üres és hamis portrét igaznak, hitelesnek, sőt ideálképnek, „bottal üthette a saját nyomát”. Abban a hitben, hogy mozgalmának sikere után kezébe vette sorsának irányítását, egy egész generáció kallódva sodródott a hetvenes években, s még az sem volt világos előtte, hogy merre, hová és miféle áramlatokban.

274