Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Molnár Miklós: Schmidt Milován processzusai (próza)

Bafészkelődik gregoriánus univerzumának közepébe, s igyekszik ocsmány féreghez illődket gondolni magáról. Végtagjait megpróbálja csápszerűen mozgatni, s hevesen reméli, hogy szeme előbb-utóbb kocsányon fog rengeni. Egyre kevésbé létezőnek tételezett fülére húzza fejhallgatóját, s elindítja magnó- készülékét. Miközben a zajokat hallgatja, melyeik elől henoser alá menekült, formálódó potrohút eufórikus kéjérzések gyűrik hullámokba. Szövegeket ró spirális füzetébe, zseblámpával világítja meg a pergamenlapokat. Számot vet samsultságával, intellektusát az autonóm íféreglét feltételeinek kimunkálása foglalkoztatja. Pihen tetőül, önsimogatásként kitalálja magának Fatty Smyte- ot, a rengőhúsú zenei dadát Georgiából, az erotikus csapásosztót, aki rongyos főkötőjét ibiztosítótűrvel tűzi elálló ifülcimpáihoz, vastag marihuánás szivarokat szív, és tercelő varangyoSbékákat szö'kdécseltet a kötényéből éheske palesztin árvák korpaciberés csajkájába. Schmidt Milován egy-rovamyi ex-személyében éppúgy fogadott csecsszopója és kinevezett szeretője az imaginárius Dadusnak, mint ahogy ükapja és impresszáriója is. Parányi ízekből építi fel Fatty Smyte mítoszát, ráfeszül a szüvegvetületek hálójára, s bensőségesen cirpelgeti mágikus slágereit. Pszidhogrammokat, kérvényeket, postilion d’amour propre-okat, etikai ufcázoikat fogalmaz teremtménye számára. A bogárfejéből messzire kitolt csápok elektromos rezgéseivel üzeni meg a szuperszonikus georgiai húsmasszának: „Dearest Fatty! Könyörgök és parancsolom, óh, rovarodandó háremhölgyem és szüzességemnek húsoltára, legmuzsikusabfo sajtárság, hogy minden ízedben teremj itt szultáni mennyegzőmön: arám és anyósom és kabinetfőnököm, te! Nőnkül veszünk, sógorunkká ütünk és főlovászunikká nevezünk ki e pátensünkkel! Albérleti ágyalattiságom nagyasszonya, üzeneteidet SAMSM- YfDIA címre küldd, de előtte semmisítsd meg nyomaidat — és csitt, csibém! Kuss, kicsi, kuss!”

Schmidt Milován szárított levéltetűvel, musMncamártással s vadkacsazsír- ral keni meg, és elrágicsálja a Mitikus Ritkához írott pergameneket. Spirális füzetében extatikus poémákat költ Fattyhez, a világegyetem csendpásztorálhoz, a Szakadt Niggerek Orgiás Szakácsnőjéhez. Hangyátlanított pudingokról ír, hangnyelő tejespillékről, szilajul szárnyaló kombinékről, puhára párolt gumibotokról, büntetőtáborok drótsövényén fennakadt grillpulykákról. Viharos szószövései delejes kábutakra viszik nembeli féreglétet fürkésző elméjét. Milován- Gregor rákap a mitológiai narkózisra, Fatty purgatóriumi kapcáinak makulátlanná moshatóságáról rittyent metafizikát, egy purgatóriumi mosoda költségeit számolgatja ; zálogházat tervez: csendmorzsákért zajtömböket kölcsönözne éterből aláhullott pedigrés kuncsaftoknak, csekély interesre, a haszonból tisztesen megtollasodbatna: megtágítaná szubszofális buráját, hangmosodát nyitna, transzsamsásodna, megalkotná magában a profi oda-visszaváltozót, a ritmikus újraátlényegülőt, a szakácsmennyország retúrjegyes Főgregoriánus Sarnsis- simusát, a balga és nyájas isten-palit, a galaktika Hangtalan Járdatördelőjét, az anyarozstfaló, kámforképű, tömjénes szellenetű Zápifog-Allkuszt: a Fatty Smyte-hoz méltó királyi vőlegényt. Miködben egyre kisebbre zsugorodik kanapé alatti kuckójában, révülten hajtogatja: „Olyan messzire... naja, mesz- szire ... olyan messzire ... távolodjál, Milován Saimsa ... távolodjál. .. ämeny- nyire csak ... mennyire is ..

A sötétségben lapítva, zsugorodó távolodtában attól tart, hogy fékezhetet- len verbális tájfun szaggatja szét kerevetalji létbérletét, és odavész előkelőén ocsmány pozíciója meszkólszurtos emigrációs terepasztalán. Ha tájfun támad (első változat): Sdhmidt Milován átlényegül fehér ruhás, fonnyadt karú bakfis255