Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
lenségiek a 80-as 'évek végén már nem tartják elegendőnek a honvédség egyenjogúsítását: követelik — az önállóság zálogaként — mind a Mil-, mind a hadügyek kettéválasztását, s nemcsak a Ludovika akadémia-szintre emelését, de külön magyar tisztképzés bevezetését is a közös hadseregen belül, :1889-ben viharos, majdnem forradalmi tüntetések közepette zajlik az országgyűlés véderővitája, il80il-lben pedig a Ludovika kérdése mellett napirendre kerül a honvéd főreálislkola és magyar hadapródiskolák létesítésének kérdése is. Ferenc József magatartására jellemző az 1892-es epizód. A szabadelvű párt ekkor a polgári házasság követelését tűzte zászlajára, míg a függetlenségiek a magyar tannyelvű katonai akadémiát. A bigottan vallásos uralkodó, tudván, hogy ezzel diadalra segíti az általa mélységesen ellenzett polgári házassági törvényt, mégis a szabadelvű Wekerlét bízza meg kormányalakítással. íyA katonai ortodoxia győzött lelkében a vallási ortodoxia (felett” — jegyzi föl emlékiratában Apponyi. A honvédség nagyot fejlődött az évek során. 1886-tól fél-dandárokba vonják lösszé a zászlóaljakat, il 892-ben ezekből ezredak lesznek, a milícia-rendszert fölváltja a keret-rendszer: a „bon védelmére rendelt seregintézmény” most már kezd „elsővonalbeli”, önmagában is alkalmazható erővé válni. A tiszti szükséglet megnő, szaporítják a Ludovik-ára fölvehető növendékek számát, de a frissen avatott fiatalok az évi „természetes fogyaték” pótlására sem elegendők. Európa fegyverkezik, most minden más szempontot háttérbe szorít a hadseregfejlesztési érdek. Valahogy meg kell oldani a honvédség gondját. De a közös hadsereg is tiszthiánnyal küzd, a bécsi hadvezetés nem örülne a honvédséghez való újabb áthelyezéseknek. De ezt a magyar fél sem akarja: hisz akkor tovább csökkenne a közös tisztikaron belül az alig 23 százalékot kitevő magyar elem. Szurmay Sándor, az Uzsoki-szoros 1914—/15-ös védője, ekkor még vezérkari százados, 1896 őszén kidolgozza a magyar tisztképzés reformtervezetét. Lényegében a közös hadsereget veszi mintának: a fiatalok képzése 10 éves -koruktól 21 éves korukig történjék: négy-négy év katonai al- és főreálisköla, érettségi után három éves akadémiai szakkiképzés. Érdekessége a tervezetnek, hogy Szurmay, noha megfogalmazza, hogy a tisztikar -utánpótlását „jobb társadalmi körökre” kell alapozni, már távolról sem a dzsentrire gondol: azt kell elérni, mondja, hogy elsősorban tiszték és állami hivatalnokok fiai menjenek a katonai pályára. A továbbiakban — látni fogjuk — valóban ez az elv válik uralkodóvá a Ludovika „káderpolitikájában”. 1897 tavaszán kezdi tárgyalni a parlament az űj véderőtörvényt. A vita körül dúl az osztrák-ma-gyar sajtóháború. A bécsi Reichswehr jellemző címet talál a maga hozzászólásiához: Die Honvedisierung der Armee, azaz: a hadsereg „elhonvédosítása”. A cikkíró már nemcsak a tábornoki kar „fokozatos el- magyarosításától” fél, hanem attól is, -hogy — amennyiben a javaslatok törvényerőre emelkednének — még a közös hadsereg magyar csapataihoz beosztott idegen tisztek számára sem marad más, mint az „elhonvédosodás”; ükkor aztán csak egy határozat kell, hogy a magyar csapatokhoz kizárólag magyar tisztek oszthatók be, és „ezáltal a függetlenségi pártnak az önálló magyar hadsereg iránti vágya jelentékenyen közelebb jufhaj a teljesedéshez”. Thaly Kálmán viszont a képviselőházi vitában fejtegeti igaz kuruc módján a „német huncutságot”: hisz ha ezután a Ludovika a közös hadseregnek is nevel tiszteket, ez azt jelenti, hogy a bécsi hadügyminiszternek beleszólása lesz a magyar katonai nevelés dolgaiba, s ezzel „a kapun az elosztrákosítás szelleme 246
