Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Pier Paolo Pasolini: A delírium balladája, Litánia (versek, Szervác József fordításai)

Kifordulva kémlem . .. Mily félelmetes csend! Egy sóhajtás nincs az égen, egy fuvallat.

MATER PURISSIMA

Én szegény szemeim, ifjúnak szemei, kiket ráemeltem egy hajnalszín testre!

Én bűnösségemnek szent megmoiocanása önmegtartóztatás vecsemyójébe hull.

MATER CASTISSIMA

Ó jaj kegyetlenség, végig ne hasítsad szemeddel a testem! Igen, mezítlen az,

heves és ártatlan . ..

A szemem sugárzó nyers szerelme alatt halálomat érzem.

MATER INVIOLATA

Kötényedből árad fénye hajnaloknak, liliomok fénye ifiad elvabítja.

Anyácskám! az a fény olyannyira tiszta, hogy a te két combod akárha hó volna.

TURRIS EBURNEA

Elefántcsont kéblek, liliomos fészkek, az apai kéz nem gyalázott titeket.