Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Takács Imre: Kedves arnyrudacskám, Hans Müller emlékére, Az önmagából kivont felelősség (versek)
Az önmagából kivont felelősség Felelek-e én valakiért? Értem ki felel? — ki felelhet? Kerülgetem elvadnlt erdő mellett a jó értelmet. Gyermekeket nevel a világ — butasággal. Rosszaságot nevel a világ — rosszasággal. Felelek-e én valakiért? Értem ki felel? — ki felelhet? /Megkapok a testemért néha egy másik testet, és akkor örvendek is, szeretnék boldog lenni. Fáj minden eltávozás, amikor az eltávozó csomagja csak a semmi. Mert aranyam nem konvertábilis valuta — úgy érték, mint tengermelléki homok vagy patak kavics-ágya . .. Valaki nélkül nem tudom — (bízzam másra életbenmaradásom és munkaerőm? lÜj lenne új ismeretlenben vergődni végre valami langyos sziklapartra. Megkérdezném: Felelek-e én valakiért? Válaszolnám: Értem ki felel? — ki felelhet? Versbe írtam sokáig beszélt nyelvet, • majd azután vers-nyelven tudnék (beszélni.
