Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
A tornatanár Dezső Szabó Lőrincet juttatta eszembe, ezt a régen meghalt, nagy költőt, akit diákkoromban még láttam a zagyva járművek között téblá- bolni a budai Duna-parton. ö is ókulárés volt és széles pafacsontú. Talán szobrai közvetítették a hirtelen barátkozást, melyeket símogatásra alakított a fából? — Jó dolgos — mondaná rá anyám. Nem szórakozni jött a hegyre, hívta a későőszi mimika. Tett-vett mellettem, alig ültem le, már indult valamit megigazítani. — Jön a Kalagyon! — szólt olyan hangosan, hogy Sanyi bácsi is meghallhassa. D-vel összenevettek, mosolyukat felém fordították, én meg ránevettem a barátjukra olyan szelíden, hogy ne kérdezhesse, mi olyan nevetnivaló rajta. Se a svájci sapkája, se a szürke zubbonya, annál inkább a beszéde. Nagyon nehéz reprodukálnom, mégis megpróbálom, Uraságod hátha elkacagja magát. — Sej, de a mindenit, hallott-e ilyent a Költő úr, a Donkanyartód egyedül, a kanyartól, az akácos úton, ha végigmegyek rajta én, hallott már ilyent a Tekintetes úr, jól megmondtam neki és összevágtam a tüzelőfát, ide a pénzt vagy lövök, Regátban mellemnek szögezték a puskát, elnyomtam evrvel a fagyott kézzel, látja? én lennék a szökött? ... eszembe jut egy nyári szép emlék. Aztán meg azt énekeltem a kis feleségemnek, hogyhát lesz maga juszt is az enyém, hiába táncol éjszakán át, hiába gyötri az álom, a napfény könnye gyöngy csupán. Nevettünk, még az se volt baj, hogy nem tudtam, mit akar mondani, ha lélegzés közben néhány szót lenyelt, nem zavart. Komédiázott tragédiát, havas doni csatamezőt, regáti katonatörténetet, úr és szolga-viszonyt, szerelmet, amint egy pityókás szőlőművesből előtör, s értelme csak a hallgató figyelme által for- málódbatiik. Ahogyan leírtam, talán Uraságodnak se tetszik, mert hamiskás tekintetét, előadáshoz egyenesedett tartását, odaadását papírra varázsolni nem tudom. Vagy ugratnak, a tündérvölgyiek? Inkább ifölcsigázzák kíváncsiságomat. Így nyújtják át a meghívót újalbb találkozásra? Mi van az idillikum mögött? A begyújtott kályhák morfondírozása, hogy égjenek-e? S a hideg hordók, melyek mégis melegek, mert érik bennük a bor? Menekülés ez, vagy természetes lét? Emlékszem a somlai tarisznyás vándorokra útban a házunk előtt, dolgozni mentek, de menekültek is, s a hegyen új államot alapítottak, külön alkotmánnyal, erkölccsel és kedéllyel. Más nyelven beszéltek. III. Egy régi uradalmi cselédház hátsó traktusában lakik a sitkei kádár. Nagyon szeretem a mesterségeket, bár a kezem elég ügyetlen, jóérzéssel ácsorgók az iparosok mellett, jó nézni nyugodt munkájukat, elbeszélgetni mindenféléről. S mint ahogy a szájak panaszra állnak leggyakrabban, a kádár is hamar szidni kezdte a megrendelőket. — Ághelyes, ibibircsókos fából nem lehet hordót csinálni — szólt, miközben a dongát simogatta. — Ha még fiatal volnék, s a fát én szerezhetném! — sóhajtott, majd viccel ütötte el mérgét. — Nagy baj lesz, jön hozzánk a pápa. — Ne mondja! — Jön, hogy az égbe emelkedő árakra áldását adja. Bizalmatlan az idegenekkel ez a kádár. Azt hiszem, ha egyedül jöttem volna, akkor alig szól és gyanakszik. Mi járatban, ha még hordót sem rendelek 203
