Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Czakó Gábor: Eugémia (két részlet)
— Ó! 1— ragyogott a művezetűnő. — Jöjjön. A dolgozok magánéleti problémái megoldást nyernek a mi közösségiünkben. A maiga kapacitására, alkotó készségére igényt tartunk. Fájront után várom az irodámban. Vagy tudja mit? A laikóüregemben, ott szívélyesebb légkörű kapcsolatteremtéshez biztosíthatunk föltételeket a munka további korszerűsítése végett. Filléres Izsák elvörösödött a méregtől. E tényt az irányító szerv másnak tudta be a (hamis tudatával. Rögtön lecsapódott az izzadtság a fekete pibebaju- szára. Elkente, mint a felelősséget, és kacsintott, j óllehet nem a hiánycikk szaküzlet pultja előtt állt. 'Mindenesetre számolt a realitásokkal. — Simítsuk el a nemzedéki ellentéteket, dolgozó. — De azok objektívak —, kereste a kiskaput amaz. — Ennek ellenére feszült várakozással tekintek kapcsolatunk széleskörű elmélyítése elé. Filléres Izsák feneket nem biztosító szakadékot látott, azonban nem számolt be róla közvetlen termelésirányítójának. A munkafegyelem mellett kötötték a közösségi élet normái is. Morgott valamit, amit a művezetőnő, viszonylagos szabadságának determdnáltsága közepette, tekinthetett „okélagos”- nak, Filléres Izsák viszont „egy büdös lófaszt”-nak értelmezte. (Az oszmán törökök ugyané kijelentés utolsó szaván „lopad”-ot értettek volna a maguk sajátosan viszonylagos szabadságának nyelvi determináltsága okán.) M'indenesetre, amikor lezuhant a nyeregből Tizenhatszoros Kiváló Dolgozó és Filléres Izsák pattant a helyébe, csupán pár pillanatig magyarázták a hivatalos fiatalok az ifjúság beilleszkedésének problémáit a kerek asztal körül, ott termett a művezetőnő! Biztosított valamit a műszereken, és se Oresz- tósz, se Hamlet, az őszkopasz ifjak vámpírfogat eresztettek és csattogtak a csókok, meredtek-nediveztek a szervek, folyt a vér, zubogott a gilotin, ropogott a gépfegyver, suhogott a denevér! A művezetőnő bebizonyította, hogy tud differenciálni ő! Kapcsolatszervesítőleg tekintett dolgozójára, aki eddig oktalanul nem bízott eléggé a vezetésben meg a közösség erejében. Pedig az nem hagyja el, sőt biztosítja személyiségének mindenoldalú fejlődését. Filléres Izsáknak tátva maradt a szája, lógva maradt a lába a sikerélménytől, s csupán a gravitáció csekély kamatú kölosöneire támaszkodva tekerődzött alatta a pedál — a műsor mégis töretlenül folytatódott. — Őrizzük meg mindazt, ami ma is, holnap is érvényes — tudatosította a lényeget a művezetőnő. Szó szerint értette: ő nem egy pomótfilm ideig-óráig tartó esztétikai gyönyörére vágyott, mint Izsák, hanem tartós, napokig tartó kapcsolatra. Realisztikusra. Életesre. Sürgette az idő — eme objektíve haladó tényező elszállt fölötte — kifelé ballagott a húszas éveiből. Valamikor régein elérte őt egy szülési hullám, s hiába szabadult meg a gyerektől, a férfiak között rossz híre kelt. Filléres Izsák pedig — noha nemrég még a kispolgári bükkmakikevés csapását szimatolta Vácziúti Károly elhibázott nyomdokain — közösségi emberré lett, mivel a közösség a hóna alá nyúlt és nem hagyta elveszni, mint Tizen- batiszoros Kiváló Dolgozót, aki az egyéni gyönyörkergetés útján túlhajszolta magát, és a kórházban kötött ki, ahol legföljebb a szimpatizátor tudja megmenteni a maga realisztikus eszközeivel. Ide vezet az egyoldalú teljesítmény- hajihászás, ha az magáncélok szolgálatéba szegődik! — Tekerj édes, tekerj! — Nyúlt a hóna alá a művezetőnő lakóüregének sezlonján műszak után. 129
