Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Czakó Gábor: Eugémia (két részlet)
Filléres Izsák fölrettent álmából. Csupa lucsok volt a pizsamája. Az óra mutatója fél ötöt biztosított. Fölhívta az éjszakai ügyeletes bírót, s híven tükrözve átmeneti korunk tendenciáit, kiiratkozott a házasságból, majd dolgozni ment. Elkésett. A nyeregben már Törtető Segédmunkás ült és Szolgay Bátor fél évvel ezelőtti idő járásjelentéseiben való gyönyörködés örömeit szenvedte. Bizony, hiába működtek a városban dr. Kanalass Norberthoz hasonló, példamutató küret specialisták, a népesség nőttön nőtt, miáltal egyre szélesebb rétegek akartak pedálhoz jutni. Ügy a munkahelyek száma mint az energia, nem velük párhuzamosan szaporodott. És erőszakosak voltak! Törtető Segédmunkás is milyen dinamikusan fejlődött! Máris ráhajtott a múlt heti időjárásra. Az ilyen nem törődik azzal, hogy mire van szakképesítése. Fluktuál! Hiába érettségizett energiaipari segédmunkából, szakdiplomázott (estin! haha!) olajozásból, pedálozhatnékja támadt! Filléres Izsák bizonyos volt benne, hogy elrontja, elvégre Törtető Segédmunkás nem specialista: senki se lehet polihisztor a saját hazájában. No de ezért a művezetőnek fájjon a feje! Fölvette az olajoskannát és megolajozta Vácziúti Károly láncát. Vácziúti ütemesen hajtott, belemerülve Sekszpír Hamletjébe. — Te bükkmalkkot ettél? — riadt rá Filléres Izsák. A dolgozó nem felelt, mivel a fülhallgató miatt nem hallotta a kérdést. Izsáknak eszébe jutott a szóbeszéd, miszerint Vácziúti tényleg fogyasztott valamikor bükkmakkot, mégpedig egy nődolgozóval párhuzamosan, akit az eset után nemhogy szégyenben hagyott volna, hanem feleségül vett. Régen, már vagy esztendeje, és az idők folyamán sem vált el tőle, — a begyűrűző és egyre bonyolultabbá váló világgazdasági helyzet ellenére sem. „Biztos a bükk- mafcktál. A bükkmaikikevéstől közismerten eihülyülést nyer az ember,” gondolta Izsák. Végigballagott a géptermen és megolajozta az összes láncot. Utána vissza óvakodott Vácziútihoz és újólag kapcsolatot teremtett vele. — Te tényleg fogyasztottál bükkmakkot? — He? A kapcsolat elmélyülésére az ismétlődő erőfeszítés ellenére sem került sor; a fülhallgató objektíve elzárta az audiáiis érintkezés útját. Meg az az ócska Sekszpír! Ha legalább az győzne a darabjaiban, akinek drukkal az ember, de soha! Közben meg olyan rafinált! Beeteti a normális nézőt azzal, hogy elteszi láb alóló a nyálkás Oiféliát, meg az idióta, egységbontó, zsíros Hamletet, azután orvul kinyírja a derék királynét meg az eszes királyt, akik pedig igazán példamutatóan haladnak az érdekeik megvalósítása mentién. Kinek jó ez? A külföldnek! A mohó norvég imperializmus ugyebár rögtön le is csap a szőrös, véres kezével szegény kis Dániára. A Művészi Szabadságot Engedélyező Igazgatóság végre fölfigyelhetne erre a föllazító „irodalmi” csempészárura ! Törtető Segédmunkás meg már a harmadik Rihárdot nézi. Kettő nem elég neki? Vagy egy? Átugrotta volna a görög sorstragédiákat? Meghibásodott a tévéje? Mért nem tegnap üzemelt rosszul? Filléres Izsák nyomban jelentett a művezetőnek, de azzal ezidő szerint nem lehetett szívélyes, baráti légkörű eszmecserét folytatni a termelő munka alapvető kérdéseiről. — Későnjövő dolgozónak hallgass a neve! — Éberségét fitogtatandó ellenőrizte ugyan Törtető Segédmunkás gépének műszereit, de nyilván azok is 127
