Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Söptei István: A Nádasdy huszárezred emlékgyűjteménye Sárváron
ápolja osapatmúzeumáiban. De nemcsak francia földön volt megbeosült a magyar szabadságmozgalmak buíkása (Thököly-felkelés, Rákóczi szabadságharc) után menekült magyar huszártiszt, s a császári ezredekből szökött közhuszár, hanem Nagy Frigyes porosz király hadseregében is. Tudjuk, hogy egy volt Nádasdy-huszártiszt, Werner János kapitány, a porosz hadseregben az altábornagyságot is elnyerte. De megemlíthetjük Kovács Mihály ezredest is, aki a porosz seregben eltöltött évek után önkéntesként részt vett az észak-amerikai szabadságharcban, s Pulaski lengyel szabadsághős segítségével létrehozta az amerikai könnyűlovasságot. S a sort folytathatnánk tovább. A török elleni magyar szabadságküzdelmekről, amelyeknek tevékeny részese volt a császári hadseregben és a főúri magánhadseregekben szolgáló huszár, röviden már szóltunk. Meg kell azonban emlékeznünk azokról is, akik Thököly és Rákóczi hadseregében a magyar szabadságért szálltak nyeregbe. Tudjuk, hogy Rákóczi hadseregében is rendkívüli jelentősége volt a huszárnak. Csaták, városnevek sokaságát említhetnénk, amelyek a kuruc huszárság hősi helytállását idézik. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Nádasdy huszárezred, amely ebben az időszakban ezredtulajdonosáról az Ebergényi nevet viselte, a spanyol örökösödési háború hadszínterein, Itáliában és Tirolban hadakozott. Érdekességként megemlíthetjük, hogy Ebergényi-huszár volt az az Ocskay László is, aki a császári hadseregből megszökve Rákóczi zászlaja állá állt és brigadérosságig vitte. Természetesen nem hallgathatjuk el azt sem, hogy 1708. augusztusában áruló lett, s ezt követően egészen elfogatásáig a császáriak oldalán harcolt. A Nádasdy huszárezred történetének felvillantásakor külön kell szólnunk az 1848—49-es magyar szabadságharc hadi eseményeiről, az akkori Miklós-huszárok tevékenységéről. Tudjuk, hogy a márciusi pontok egyik fontos követelése a magyar katonaság országon belüli állomásoztatása, az idegen katonaság Magyarországról való eltávolítása volt. Az első felelős magyar kormány is mindent elkövetett a külföldön állomásozó magyar csapatok hazahozatala érdekében. Ennek eredményeként „Esterházy Pál május 13-án közölte Batthyány Lajossal, hogy Ferdinand megparancsolta .. .a Miklós- és Nádor huszárok ... Magyarországra menetelét...” A magyar szabadságharc krónikája azt bizonyítja, hogy a júliusban Morvaországból hazaérkezett Nádasdy-huszárok (akkori elnevezéssel Miklós-huszárok) döntő többsége a magyar honvédseregben küzdött a szabadságért. Először a Dráva-vidéki harcokban Jellasics ellen, majd különböző harcszíntereken egészen a bukásig. A huszárezred tisztikarából névszerint is megemlíthetjük Riczkó Károly őrnagyot, aki a bihari nemzetőr-zászlóalj parancsnokaként indult Erdélybe, ahol 1849. elején hősi halált halt. Vagy megemlíthetjük Görgey Kornélt, Görgey Artúr unokaöccsét, aki a szabadságharc során alezredes, dandárparancsnök, majd a hadügyminisztérium pótlovazási szakosztályának vezetője. A szabadságharc leverése után várfogságra ítélték. Nincs lehetőségünk részletesen szólni Gáspár András huszárkapitányról, aki részt vett a Drávavidéki harcokban, majd Székesfehérvár mellett csatlakozott huszárjaival Perczel Mór hadseregéhez és részese volt az ozorai diadalnak. Később Budán egyesült a Görgey-féle hadtesttel, ott volt a kápolnai csatában. A tavaszi hadjárat során ő vívta meg a sikeres hatvani ütközetet s érdemeiért tábornokká léptették elő, a VII. hadtestet vezényelte. A trónfosztás után szabadságoltatta magát, érdekes módon viszont részese volt a világosi kapitulációnak. így őt is a szabadságharc 13 vértanújával együtt Aradon vonták felelősségre. Ügyében meglepően enyhe ítélet született — 10 évi várfogságra ítélték — nyilván közrejátszott az, hogy egykor ő volt a gyermek Ferenc József egyik lovaglótanára. Gáspár András kapitány aradi vallomásából mindezek ellenére érdemes idézni egy részletet: „... nincs más előadnivalóm, csak az, hogy századom már annyira demoralizálva volt, hogy nem tarthattam meg őfelsége hűségén. Igen, az altisztek a szállásomra is benyomultak, és azt követelték tőlem, hogy vezessem őket az ellenség; tudniillik a horvátok ellen, mert elegük van az ide-oda menetelésből. Amikor 1141
