Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KÓS KÁROLY - Balogh Péter: Kós Károly műhelye (esszé)

a középkori mester szerepét: a dúcokat maga metszette, a tükör megtervezését, a szedést, a szerkesztést, illusztrálást és a kötést is maga végezte, sőt az eladásról is ő gondoskodott. Ugyancsak a sztárnál officinában készítette el 1923 telén újólag az Atila királról éneket, de kis alakban. A külső «címoldal és belül nyolc kép linóleumba «metszve, a szöveg nyomdai betűkkel, de metszett iniciálékkal jelent meg, összesen 400 példányban. Harmadik amatőr kiadványa a Kaláka Kalendárium volt az 1925-ös esztendőre. Ez a régi erdélyi kalendáriumok hagyományaihoz igazodva képekből és históriai szövegből állt. A kötet grafikai szerkesztését és tizenkilenc linóleum illusztrációját, köztük neves erdélyi fejedelmeik képmásait, Kós készítette, a szöveg Szentimrei Jenő munkája volt. Ez a bibliofil darab 250 példányban került ki Kós sajtója alól. A sztánai „nyomda” valamennyi darabja számozott volt, és mindig gazdára talált, a munka örömét és csekély jövedelmet biztosítva előállítójának. A mester 1937-ben saját kedvtelésére a lovakról is írt egy rövid 'illusztrált kötetet, amelyet fatáblával kötött be, a régi könyvkötők eljárása szerint. (Érdemes lenne kiadni). A „műhely”, az említett könyveken kívül, «még számos rajz és «linómetszet bölcsője volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh szinte valamennyi (164 kötet!) kiadványának tipográfiáját és kötéstervét Kós «Károly csinálta, soknak a címlapját és illusztrációit is maga rajzolta meg, ő «választotta ki hozzá a péterfalvi papírost, és gyártatott az amatőrpéldányok gerincéhez pergament a kolozsvári Dermata gyárban. Nevezetesebbek ezek közül elsősorban a saját írásainak illusztrációi, mint pl. az Erdély (1929), a Kalotaszeg (1932), a Varjú-nemzetség (1925), A «Budai Nagy Antal «(1936), de készített grafikákat Makkai Sándor, Guláesy Irén, Aprily (Lajos, Nyíró József és Tamási Áron műveihez is. A könyvek megtervezésében az igényesség jellemezte a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is. A könyvet gondosan végigkísérte a születésétől .az eladásig. A nyomdászmesterséget, a nyomdászokat nagyra becsülte. Az első kiadások végén mindig ott találjuk a következő sorokat: „...Nyomtatta a Minerva rt. nyomdája Garamond-antiq-ua betűkkel. A szedést Balaskó Béla, a nyomást Tálos Ferenc vezette. Kötése Rohonyi Antal «egyetemi könyvkötő műhelyében készült.” A pártoló tagok névsora ugyancsak megörökítésre került — így kívánta azt a «könyv ügye.

Nehéz lenne előszámlálni, mi minden «készült csendes estéken a sztánai „műhelyben ”, amely 1936-tól már megoszlott a Varjúvár és a felette lévő erdőn túl épült tanya között. íródott itt tanulmány, számtalan «becses levél, készült bútorterv, kő- asztal rajza Marosvécsre, Ady emléktábla Érmindszentre, kőkandalló Bonchidára, exlibrisak, Apafi síremlék és iámpaterv a kolozsvári Farkas utcai «templomba, fejfa terve Szenei Molnár Albert sírjára, cikkek, kiállítási megnyitók, pecsét a Barabás Miklós Céh számára, plakátok, díszlettervek, saját szerkesztésű folyóirat: a Kalotaszeg, sakkfigurák és még sok számba nem ivett alkotás. A Varjúváilban folyó gazdag alkotó korszaknak 1944-ben, mint annyi másnak is a háború vetett «véget. A Kereszthegy «alatt «lévő tanya elpusztult, a .«mokány lovak világgá .mentek, a Varjúvárat kirabolták. Kós Károlynak feleségével együtt menekülnie kellett, Kolozsvárott húzták meg magukat, s szembe kellett nézniük az újrakezdés gondjaival. Az 1950-es években a ház és a tanya mellett lévő földek miatt kuláklistára kerültek, a Varjúvárat el kellett adniuk. A 60-as években «a család visszavásárolta ugyan a házat, de a régi élet már nem tért vissza többé a falai közé, a véső és toll elpihent. Nyaraló lett, gyermekek, unokák és dédunokák őrzik a régii tűzhely emlékét. A sok verejtékkel megszelídített szántókat visszafogadta a természet, s itt-ott jelzi már csak egy-egy elárvult gyümölcsfa a termő időket. Kós Károly is elment 1977-ben a minden halandók útján, de a sztánai Varjúvár áll, szellemi tüzénél ma is melegedhetünk, sugárzása elér (bennünket. Ifjú építészek, régebben is, ma is gyakorta felkeresik. Talán kíváncsiságból, talán .tiszteletből, vagy ihletért? Rájuk tartozik. Azok, akik az emberarcú építészetért, a művészeti anyanyelvért tusakodnak, és vállalják egy nép szolgálatát, ma is meríthetnek a kalotaszegi kincsből, hiszen a sztánai műhelynek mindnyájan örökösei vagyunk.

1136