Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Molnár Miklós: Metrón olvasó átmeneti nő: a háttérben férfikezek (regényrészlet)
nem volna teremtett lótücsök a világon, aki hozzá társul szegődnék. De ő ezt nem óhajtja, hanem szeretne meghalni ebben az elihagyatottságban. Ha megszólítják, vagy ha ő maga akarna minden erejének megfeszítésével beszélni vagy más egyebet tenni, keveset használna, mert a lélék nem tágít eme magánytól. Hirtelen eszembe jut, hogy a hónapnak eme szakában nagyon könnyen teherbe eshetem. Ezt megmondom néki. Meglepetésemre így válaszol: „Bízd reám, ügyelni fogok. Mit képzelsz felőlem, takonypócznak nézel?” Azt hiszi tán, most visszanyerte iránta való becsülésemet, holott sohasem, is vu'tta ki? Az ocamány aktuska — számolom — harminc másodpercig tart. Egy férfi, intim jóbarát, kinek elbeszéltem e históriát, megkérdő tőlem, vajon élveztem-e? Gamma mia! Ö bizonyosan nem különböztet szerelmi erőszak meg szeretkezés között, valamint hogy nem különböztetnek ama férjurak sem, kik feleségök frigiditásáról panaszosodnak, a „házastársi kötelesség” teljesítését rajtok- számonkérve. Bizony mondom, komámasszony: trodlodyta ősapáink ’s ősanyáink korában is csak úgy vala ez, a’ hogy a’ mi időnkben vagyon: a’ házas felek közti szerelmi érintkezésnek uralkodó formája mindközönségesen az erőszaktevés, házasságon kívül szintúgy, ’s még úgyabban, hajh, hajh! Spurcus úrfi persze nem „ügyelt”. Szemére vetem, de — folyvást lovagi maga-becsülésére ügyelvén — eltagadja. Jóllehet ilyenkor úgy látszik, mintha Isten nagyon messze távol volna tőle, némelykor mégis rendkívüli, s szinte elképzelhetetlen módon közli vele lu- cernabödés kegyelmeit, úgyhogy erről beszólni sem lehet, sőt azt hiszem, hogy aki ezt nem tapasztalta, el sem hinné, meg sem értené. Mert ez a közlés nem azért történik, hogy a lélek meg vigasztalódjék, hanem hogy meggyőződjék, mennyi oka van a nyugtalanságra amiatt, hogy távol van attól a jótól, mely minden jót (=BBV*) magába foglal. KOROZÖLEVÉL. Sánta Terka perjelnő személlének leírassa. AZ ISTENKÁROMLÓ BOSZORKÁNY FEJE: tsikoshátu buzalégy-fej. LÁBAI: lisztes répabarkó-lábak. TESTE: egyszer napraforgómollé, másszor dohánytripszé. KORA: 4-500 év. ELRAGADTATÁSSAI: szárazkorhadásossak. URULÉKJE: répafonálférges. ELHAGYATTATÁSSA: tsipkézőbogári. KÜLÖNÖS OSMERTETŐJELE: lelkét czirokporüszög tölti el, szájjá czirokfedett- üszögöt leheli. ISTENJE: répaaknázómoll és/avagy kukoriczamoll. ÁLLÍTÓLAGOS ISTENIÉNEK JÓSÁGA: répagyökérfekélles. UGYANEZEN ÁLLÍTÓLAGOS ISTEN KEGYELME: luczernabödés gollvás-üszögkegyelem. UGYANEZEN ÁLLÍTÓLAGOS ISTEN HATALMA: répabolha-hatalom. E HATALOM HATÁSSAI: motskospajor-keltőek! A’ NEVEZETT NÉMBER SZAMARA LÉTEZŐ LEGFŐBBIK JÓ: magában foglal mindennemű bacteriumos babvészt (BBV)I GYAKRAN DOHÁNYFOJTÓSZÁDORNAK, OLLKOR RENIG GABONAFUTRINKÁNAK ADJA KI MAGÁT. ŐRIZKEDJETEK, LEVITÁLÁSRA HAJLAMOS! AKI ŐT A’ NÖVÉNYVÉDŐ ÉS ROVARTALANITÓ SZENT INQUISITIO KEZÉRE JUTTATJA, TELJES BUNBOTSANATBAN RÉSZESÜLI I I Spurcus Baldfart birodalmi helltartó s. k. • baktériumos babuész — avagy: betűjelzés bratislavai gépkocsik rendszámtábláján — stb. a piacere (ma vivace e sensibile).
