Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
VENDÉG (feláll a helyéről, ledobja kámzsáját, ott áll a Müntzeréhez hasonló öltözetben, az arca is a Müntzeré): Egy a nyolcezerből. LUTHER De éppolyan, mint Müntzer! Úristen, arcvonásaid és a zekéd és termeted. Szemed ne süsd le! Igen, még a szemed is, az a megszállott, az a gerjedelmes, az a rajongó és gyűlölködő. (Gyanakvón) Hát a tőröd? VENDÉG (mutatja): Nincsen tőröm, se más fegyverem, tőlem nem kell félned. LUTHER Méghogy én félnék tőled? Nem félek, pedig látom, te Müntzer vagy! bugenhagen Ugyan, hogy lenne Müntzer; ő is ott volt, szökött paraszt, de Müntzer hogy lehetne?! VENDÉG Doktor ur, tudhatod, fejét levágták és karóra tűzték a város kapujában, s drága testét négyfelé vágták ... LUTHER (remegve feláll): De hirdette azt is: lelke legjobb hívébe költözik majd holta után. És te vagy — ő maga, vagy az a híve, kiről álmodott, s harsogta ... VENDÉG És a te válaszod erre: ostoba rajongás! (Révülten) Pedig hogy állt ott sértetlenül ágyúgolyók tüzében, sötét köpenyét szétterjesztve (mutatja), drága híveit buzdítva: nagy pusztulás lesz, de azután eljön az ezeréves birodalom, a Mennyország a földre, és egyenlő lesz mindenki, mert nem lesz többé úr, paraszt, kézműves, se pap, se püspök, de még igehirdető se, akár pápista, akár lutheránus, mert mindenki maga hirdeti majd tulajdon lelke lángoló igéit... LUTHER (riadtan): Te nem csak híve vagy, de maga Müntzer! VENDÉG Tudhatod, lefejezték! LUTHER Épp lemetszett fejével magaslik fölénk; nem értitek?! Mint tálcán a pogány nő szeretője fejét a szerecsen — ez a kor most úgy rakta őt elénk! Esnek csodák manapság is! Megváltóm, most kegyelmezz! VENDÉG Miért nem te hoztad el a kegyelmet számunkra! Hallod, kint hogy terelik társaimat? HANGOK AZ UTCÁRÓL — Szaporábban, kutyák! — — Kegyelem, uram! — Sózz oda neki! — LUTHER S te mért nem vagy köztük? Hiszen azt mondod, egy voltál velük. S tőlem — csak magadnak — kérnél kegyelmet, te megölhetetlen, hogy szabadultál? VENDÉG Szétrágtam a béklyóm, és sikerült valahogy elillannom; három neveletlen kisgyermekem van. LUTHER Müntzernek csak egy volt. VENDÉG Nem vagyok Müntzer! S alázattal köszönöm, hogy bajomban kegyelemmel befogadtál... habár ... LUTHER Habár? Mégy vagy maradsz, belédvakul szemem, Müntzer! VENDÉG Itt a wittenbergi nép azt susogja: nagy nyomorunk idején iratot szerkesztettél az urakhoz, papokhoz: üssék, vágják a népet, ahol érik ... SPALATIN Mire az irat megjelent, már vége lett mindennek nálatok. VENDÉG Uramisten! Hogyan lett vége, milyen vérfürdő volt! Vezérünk hirdette, a doktor úr lelkekbe lát — hát a lelkekbe látott, az urak leikébe, még akkor is, ha később szerkesztette meg iratát 1086
