Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
JOHANN Az a nyomdász, az aki kinyomtatja könyveid, csaik fizet valamit. LUTHER Éppen fizetne, de én egy garast el nem fogadok. Rám fogtak itt már rút eretnekséget, békétlenséget, sőt felforgatást, de azt, hogy hitvallásomért még pénz is ragad kezemhez, azt ne mondja senki! KATA Hagyd el, Márton, ez nem gyötrelmeid lajstromozása, ez a lakodalmunk. CRANACH (belép): Kedves Márton, én most más ajándékot nem is hoztam, csupán csak ezt a képet. (Fölmutatja a fametszetet, mely Luthert ábrázolja Junker Jörg álruhájában.) LUTHER De hisz ez Junker Jörg! CRANACH S nem te vagy az ? LUTHER Wartburgban, amikor a búskomorság rossz szelleme kísértett éjjel-nappal, s azóta is koronkénit visszatér, akkor az voltam, Junker Jörg, igen, de Wittenibergiben két napig voltam az csak. CRANACH Én mégis megrajzoltalak; mit képzelsz a rajzoló, fametsző hónaphosszat ráér tűnődni az örökkévaló ... LUTHER Micsoda örökkévaló? CRANACH Az emberi örökkévalóságon. Nézd, Luther, én csak korcsmáros vagyok, nyomdász, fametsző, patikus, igaz, nem oly rég a város polgármesterévé választottak, de az nem számít, van, elmúlik, mindegy, ha valami még fennmarad (halálom után, az nem a nyomda, se a korcsma, de ezek a hitvány fametszetek ... KATA Isten fizesse meg. LUTHER (falhoz támasztja a képet): Köszönöm szépen. Meglehet maholnap már ez marad csak belőlem; elevenen s holtan is álruhát kell viseljek, jól van így. MARGARETE De nem gyűlnek a vendégek, fiam. Húsz személyre van terítve az asztal, s öten ülünk mellette — még öten se, Kata egyre sürög-forog. (Kintről dörömbölés) KATA Te, Márton, hallod, valaki odakint dörömböl?! LUTHER Ez csakis hivattam vendég lehet; híveink ismerik túlról a járást. Nézd meg, ki az! (Közben isznak) Egészségünkre váljék. KATA (kimegy, visszatér): Egy szökevény a parasztháborúból; bebocsássam? LUTHER Üldözik? KATA Azt hiszem. LUTHER (zavartan): Bocsásd be ... Várj!... Lehet, hogy álruhás ellenség, aki életemre tör. KATA Nem hinném, csak úgy reszket félelmében. LUTHER Gyűlölettől is reszkethet az ember. Zavard el!... Várj... Uram, a te kezed el nem kerülhetem ... Bocsásd be, mondom! KATA (kisiet, és visszatér a VENDÉGgel) VENDÉG (kámzsában jön, arcát se látni, de a járása olyan, mint Mürvtzeré, sőt ugyanaz a színész játssza): Isten fizesse meg jóságtokat, de nem méltó, hogy épp egy lakodalmi asztalhoz üljek; csak tejet, kenyérkét szerettem volna kérni, mert hogy minket halálra űznek. JOHANN Minket? Titeket? S te ugyan ki vagy? VENDÉG Egy azok közül, kiket odakint rabsorban terelnék, a vesztőhelyre terelnek, uram. JOHANN A levert parasztok közül való vagy? Én se vagyok úr, nevezz csak Johannák. LUTHER (kiáltva): 1083
