Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)

MELANOHTON Legjobb lenne Katát most valahol elrej­teni. KATA Amig ő itt van, addig én is itt ma­radok, és ám vesszek el vele, ha néki is vesznie kell! EGK (bentről) őfelsége, ötödik Károly császár legszen­tebb német-római birodalmunk uralkodó­ja határozatát hirdetem ki ezennel, fi­gyelemmel hallgassa meg mindenki, olva­som-: Miután -meghallgattam Luther Már­ton válaszait, amit mindannyiunk jelenlé­tében adott, kijelentem: sájnálom, amiért Luther s hamis tanításai ellen az eljá­rást oly soká halogattam. Eltökélt szándé­kom, hogy többé nem hallgatom meg őt, s színem elé többé ne álljon. Ügy határoztam, védő-őrizettel vissza­küldöm őt késlekedés nélkül. De felté­telül megszabom, hogy eztán ne prédi­káljon, gonosz tanítását a népnek ne hir­desse, lázadásra ne hajtogasson! Mivel eltökéltem, úgy járok el vele, miként nyilvánvaló eretnekkel szemben kell, fel- szólítlak mindannyiotokat: ez ügyben jó keresztényként cselekedjetek, miként ezt megígértétek nekem. (Bentről susogás, morajlás hallik, tódul­nak kifelé az urak az első kapun — itt nem láthatóan) WERBŐCZY Visszafelé is védő-őrizettel!? Mire való! Bezzeg Konstansban akkor 'Húsz János nem kapott őrizetet — nem játszottak a törvénnyel s a joggal, — máglyára tették tétovázás nélkül. BERG Az akkor volt. Most -már más idők járják. WERBŐCZY Az ördög se igazodhatik el kegyelmeden! Az előbb a csehekre förmedt, most meg igy-úgy... BERG Hol vannak a csehek? Kardélre hányom! WERBŐCZY Sehol sincsenek. De a lószerszámom elnyerte, sajnos! Csalódtam ebben a csuhásiban ... Jöjjön ... (Elvezeti kifelé Junker Berget, aki kissé tántorog.) (Luther jön a hátsó kijáraton, kezében egy szál kókadt tavaszi virág, előtte a Herold cimerpajzzsal. Spanyol alabárdo- sok futkároznak Al fuego kiáltással) LUTHER (társaihoz közeledve): Na ezen is túl vágyóik, végre! (Katához) Hát te, hogy mertél idejönni? Cranach Lukács hogy engedhette meg?! BUGENHÁGEN Rám hízta, Mártom, LUTHER Kakasra jércét. De ez nem vigasság, s ti is joibbam tennétek, mielőbb ha elkot- ródnátok innen. (A heroldhoz) Maga elmehet, várjon meg szállásomnál! HEROLD' Én doktor uram őrzésére rendeltettem! Az ón lelkemen szárad, ha baja esik. LUTHER Magamért én felelek. HEROLD Az nem úgy van! MÜNTZER Kotródsz, ahogy doktorod mondta, vagy beléd bököm ezt a jóféle pengét. (Tőrt ránt) » HEROLD Megyek, de ezt is majd jelentenem kell... (el) LUTHER Jelentsd, jelentsd ... Csakhogy magunk vagyunk. És — vagy mondtam már? — Csakhogy túl vagyok rajta! KARLSTADT Miért, tegnap talán más volt a helyzet? Tudtad, kikkel ülsz szemben! LUTHER Épp csak azt nem, miféle észérvekkel állnak ők elébem, mik tán térdre kényszerítenek. MÜNTZER Észérvek — itt most? Márton, ha eszed van, akkor nem érvelsz, de menekülsz. MELANCHTQN Ezúttal én is a Müntzer tanácsát támo­gatom, jobb lesz eltűnni innét! KATA Vissza, Wittenibergbe, ott. Doktorom, sem­mi baj nem érhet minket. LUTHER Te, drága, hogy mertél idejönni!? Idejöttél — s még ebben a kámzsában is be szép vagy! 1069

Next

/
Oldalképek
Tartalom