Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
nálunk más szokások járják, mint nálatok. Most éppen Wonmsra esett a birodalmi gyűlés színhelye. Sok a mi tartományunk, és ha épp itt pajta-forma kis töppedt épület jut — s ha épp először itt mutakozik 'be — az új császár, ötödik Károly... WERBŐCZY Hallom, a rendek egy része nem éppen könnyen szavazott rá; HabSburg-Burgundi házból való vendég-uralkodó... BERG Az hagyján, de a pápa tolta a trónt alája, pedig lett volna itthon is jelölt... WERBŐCZY Ugyan ki? BERG Hát Frigyes, a választó-fejedelmek feje, legkorosabbja. WERBŐCZY Komolyan nem gondolhattátok ; lutheránusok pártfogója, s tétova, soha nyíltan színt nem vall. BERG Éppen ezért győzött Károly ... WERBŐCZY Ki meg se tud mukkani németül, és rosz- szul lélegzik, dugult az orra. BERG Jó, de a fejében nem korpa van, és nagyon fiatal bár, s Flandriában nevelkedett és spanyol vér kering ereiben, most a miénk már; érzem, nagy uralkodó lesz, bár fiatal még. WERBŐCZY Te is hol így, hol úgy beszélsz. BERG Ne hidd: megválasztottuk, s most már a miénk, alávetem magam, ez itt a rend hazája. WERBŐCZY Jó, szegről-végrőil érdekel az ügy, ímert Habsburg Ferdinánd felénk kacsingat. De hiszed-e nekem, hogy ezt a rendet fölforgathatják Luther s hívei?! Én törvényességet s erőszakot alkalmaznék ellenük.... Vagypedig mást! Tegnap este megpróbáltam : boromból kínáltam — látod, neki jobban ízlett —, s mondtam, kaphat egy hordóval belőle, ha visszovonja bűnös tanait, miket Witteniberg-járt dijákjaink már nálunk is hirdetni kezdenek, s úgy terjednek bizony, akár a pestis ... Így hát borozva alkudtam vele. BERG S ráállt? WERBŐCZY Az igazat megvallva, nem. De láttam, tegnap délelőtt: olyan elbambul- va botorkált a teremben, hajlongott, azt se tudta ki felé, s miképpen kéne meghajolnia, s kit milyen rangon, hogy szólítani; elébe tették az iratait, nézegette, ő írta, nem ő írta?! Elismerte, hogy ő. De aztán, mikor ráförmedték, hogy visszavonja vagy se, mit eddig hirdetett, bizony meghökkent s gondolkodási időt kért, hisz te is tudod... Azután itattam. BERG S Ígért valamit? WERBŐCZY Azt nem is kívántam: Nemcsak főűr vagyok — jurátus is. De azért elmeséltem -néki, mifelénk hogy járnak azok, kik rebelliót keltenek a nép közt: egy vad eretnek nálunk — bár nem eretneknek nevezték — nem kapott módot a visszavonásra, trónra ültettük, no csak tréfaképpen, s tüzes vas-koronát nyomtunk fejébe, agya leve ügy folyt ki, mint a birka veleje, ha szétmetszed koponyáját, s közben még élt a bitang, s alig nyikkant. Aztán, hogy kimúlt, éhes hívei szétmarcangolták a húsát s megették. Bizony, ahogy hallgatta ezt Luther, szeme is kidülledt s egy szót se szólt. BERG Ne folytasd, felböflfen bennem a bor. WERBŐCZY Inkább igyál még. (Tölt neki és magának) Én lefogadom veled akármibe, hogy Luthered ma visszavonja — képzeld csak, a császár és püspökök és nagy urak előtt áll — minden eretnek tanítását. akár váram teszem rá, hogy nem vonja vissza! A te országodat te ismered, de az enyémet én — Luther nem lázadó, s a fejedelmek — fennszóval vagy némán — sokan mellette állnak, tudja ezt Károly is, a császár, ki fiatal bár, mondom, eszes; a szászok Frigyese pedig Luthernek szilárd pártfogója. 1066
