Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Bertalan Lajos: Egy burgenlandi írónő nyugat-magyarországi barangolásai (Margit Pflagner: Streifzüge in West-Ungarn)
Egy burgenlandi írónő nyugat-magyarországi barangolásai MARGIT PFLAGNER: STREIFZÜGE IN WEST-UNGARN Stílszerű hangütéssel, Jamus Pannonius Egy pannoniai manduláiéra című versével kezdi dunántúli útirajzait a pinkafői (Pinkafeld) születésű írónő, s egy röpke történeti visszapillantás után máris Mosonmagyaróvárról, nyugat-magyarországi látogatásai első állomásáról ltudósít. A régi Moson megye székhelye számára természetesen Nikolaus Lenau városa, a Lanau-emlókek őrzője, ápolója, s az is természetes, hogy dunántúli (barangolásai során eljut Henendre, ahol Lenau mellszobrát (új és érdekes műszaki eljárásokkal) elkészítették, hogy Stodkerauban felállíthassák. Margit Pflagner (könyve tulajdonképpen burgenlandi hagyományt követ: Sebestyén György sikeres B urgeru land - könyve (Unterwegs in Burgenland) Gottfried Kundt színes képeivel szinite tálcán kínálta a mintát. Igaz, a líraibb hangvételű Sebestyén- nipartokboz viszonyítva Margit Pflagner tárgyszerűbb, részletező, történelmi múltat, gazdasági és idegenforgalmi tényeket, adatokat lelkiismeretes gondossággal adagoló munka. De mert fölfedező kedvű író, mindenütt és mindig (talál okot, átkaimat &i váratlan kalandos (kiruccanásra, akár a győri vasikakas 1698-beli (történetét bogozza (valóban hogy is szólalt meg a török birtokolta Győr dunai bástyája fölött azon az éjszakán a vaskaikas?), akár a dicstelen véget ért köpcsényi gróf Ldszitl (Listy, Listus) László költő, pénzhamisító, gyilkos bűnügyi krónikáját bányássza ki az észak-burgenlandi Kittsee (Köpcsény) várfalai alól. A tárgyilagosság természetesen itt sem hagyja cserben a gondos útirajz írót, Liszti költői munkásságát irodalomtörténeti pontossággal helyezi el a megérdemelt szinten. Ugyanilyen megbízható, amikor például a győri külvárosról néhány sorban hangulatképet fest. Aki valaha járt a győri Kossuth utca vége felé, ahogy az ott lakók a negyvenes években emlegették: a Punti- gémon túl, a Laposon, vagy a Gyöpszél, Ligét utca zugaiban, s kánt a Rábca-töltés alatt itavasszal-ősszel vízben úszó Trianon telepi házsorok között, az megítélheti, mennyire találó az a néhány tollvonás, amit Margit Pflagner a városoknak erről a szögletéről papírra vet. A személyes élménynek persze nem a látvány, hanem az emberekkel folytatott beszélgetés, rokonoknál, ismerősöknél tett látogatás a legfontosabb aranyfedezete. A legtöbb kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, műemléki jellegű fölfedezés mögött is ott iá szenvedélyes érdeklődés, az őszinte rokonszenv. Mint a Pannónia című német nyelvű osztrák—magyar szerkesztésű) (burgenlandi folyóirat kritikusa írja, Margit Pflagner őszintesége mély érzelmekkel gazdag élménnyé avatja ezt a dunántúli „Voyage sentimental”-! A leírások, találkozások, portrévázlatok itt mélyebb értelmet nyernek, s nemcsak azért, mert a római Pannónia földje évszázadok viharaiban a „népek olvasztótégelye” volt, romiad légionáriusok, gótok, lon- gobárdok, hunok, avarok, szlávok és más népek országútja, hanem azért is, mert a mai magyar valóság varázsa színéivé! jellegzetességeivel megragadja a látogatót. Sopronban például nemcsak laz, hogy a bajor származású Storno család miként hatott a város művészeti életére, hanem az örökség mai gondozása, közkinccsé tétele is. Herenden természetesen érdekes lehet, mikor és hogyan kísérletezett Fischer Mór, milyen készletet kapott innét Viktória (királynő, Ferenc József, de a mai porcelán- gyártás köznapjai, az ügyeskezű lányok, asszonyok művészete, vagy a nevében is az agyag jelentését hordozó igazgató (Jiilek — jil csehül agyag) portréja, tervei éppúgy hozzátartoznak a körképhez. Ahogy a mosonmagyaróvárihoz az irodalmi emléken kívül a mezőgazdasági akadémia is. (Nem feledkezve meg arról sem, hogy a Duma-medencében itt nyílt először mezőgazdasági jellegű felsőoktatási intézmény). A sümegi 1053
