Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Gerse János: 80 éve született Fürst Sándor
tozást eszközölt. Azt nem tudom, hogy a 3. bekezdéstől (kezdve a röpcédulát ki szö- vegezte.” Polányi főügyészhelyettes 1932. augusztus 4-én beadott vádiratában József Attilát, Szimonidesz Lajost, Illyés Gyulát az 1921. évi III. t. c. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző, „sajtó útján elkövetett, a magyar állana és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség” címén, mint szerzőket vádolta. Az első bírósági tárgyalás 1932. szeptember 21-én volt. Ezen nem hoztak ítéletet, csak 1934-ben fejeződött be a bírósági komédia, mely során 200 pengő pénzbüntetésre ítélték József Attilát. A többi vádlottat felmentették. Az ítéletet a következőkkel indokolták: „A vádbeli röpiratot egészében József Attila fogalmazta. Azon lényeges változtatást csak Szimonidesz Lajos eszközölt. Az ezen kívüli részért tehát József Attila, mint a röplap megfogalmazója, szellemi atyja felel, annál is inkább, ment az egész röplapnak egységes tartalma, egységes irányzata és gondolatmeneté egységes állás- foglalás az ellen, hogy Magyarországon egyes bűncselekményekre statáriumot hirdettek ki.”* Július 29-én .(vasárnap) Saliai Imrét és Fürst Sándort vérbíróság elé állították és még aznap délután kivégezték őket. A (bírósági tárgyalás csak komédia volt. Az ítéletet már korábban meghozták. Nagy titokban temették el őket a rákoskeresztúri temelő árkában, oda, ahova rablógyilkosokat, őrülteket és öngyiikosoíkat szoktak eltemetni. A nagy titoktartás ellenére a munkásak megtalálták és piros virágot tettek drága halottaik sírjára. Az utolsó filléreiket is elküldték a dolgozók a Vörös Segélynek, hogy síremléket állítsanak névtelen keresztjük helyére. Fürst Sándor édesanyja a védőügyvéd közvetítésével kérte fia holttestének kiadását a belügyminisztériumtól. Ezt megtagadták. Csak 1933. márciusában engedélyezték, hogy édesanyja a sírt megtekinthesse. Ezt névtáblával még akkor sem engedték megjelölni. Szőke védőügyvéd kérelmére a belügyminisztérium válaszolta.: Fürst Sándor édesanyja 1933-ban az itt bemutatott levélben kérte fia sírhelyének közlését. A belügyminisztérium válaszáról ugyancsak hasonmást adunk. „Nagyméltóságú Miniszter Orl Kegyelmes Uram! Alulírott szerencsétlen mártír édes Anya a legmélyebb alázattal esedezem, méltóztassék elrendelni, hogy alárendelt hatóságai, a múlt év 1932. Július 29-én kommunista üzelmekben való részvétel miatt kivégzett szerencsétlen Fiam Fürst Sándor sírhelyét velem közölhessék. Ugyanis a kivégzés után szerencsétlen gyermekem el temettetéséről gondoskodni kívántam azonban a hullát ki nem adták és nyugvóhelyét sem közölték velem. Nekem már a földi életben megnyugvásom nem lehet és csak még azt szeretném el érni hogy szerencsétlen gyermekem sírhelyére egy nagyon egyszerű névtáblát márványlapot, minden feltűnést kerülve el helyezhessek. Bízom Nagyméltóságod nemes szívében miszerint egy megtört szívű szerencsétlen asszony ezen csekély kívánságát telj esittenl méltóztatik, és vagyok legalázatosabb tisztelettel jelenleg férjezett Schvarcz Vllmosné azelőtt özv. Fürst Mórné Pincehely 1933. Febr. 20-án Lakás: Ország út 141." A kivégzés első évfordulóján a KMP antifasiszta tüntetést akart szervezni a mártírok sírjánál. Ezt a rendőrség megakadályozta. Megszállták a temetőt és elfogtak mindenkit, aki koszorút akart helyezni Fürst Sándor és Saliai Imre sírjára. Ennek ellenére 1933. október 31-én piros virágok borították a két sírt és piros szalagon Fürst Sándor szavai voltak olvashatók, melyet kivégzése előtt mondott: „A proletá- riátus bosszút áll értünk.”3 JEGYZETEK 1. Népszabadság 1973. március 25. 1932-ben M. Pásztor József: József Attila részvétele a statárlális kivégzések elleni küzdelemben 2. Irodalomtörténet 1952. 3—4. sz. 460. o. Rejtő István: József Attila perei 3. Bolla Aladárné: Saliai Imre és Fürst Sándor élete és mártírhalála. Bp. 1952. Szikra. 196. o.
